Jordán Tamás újra lenget. Ő a metszéspont, akiben találkozik a szombathelyi bemutató és az 1998-as Merlin színházi előadás, és akinek a révén Hamvai Kornél drámájában és Valló Péter rendezésében kibogozhatatlanul összefonódik a jelennel a múlt. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.
Hamvai Kornél
SZAKADATLAN TÉR-IDŐ
NÉZÜNK, MINT A MOZIBAN Csehov: Három lány / Weöres Sándor Színház
Van mit nézni a színpadon, addig is, míg elkezdődik a Három lány című Három nővér-átirat Szombathelyen. Például a tévében a klasszikus – bár mostanában kevesebbszer látható, ezért sokak számára már ismeretlen – Három nővér-paródiát, tudják: Márkus László, Haumann Péter, Körmendi János. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
NEGYEDÓRÁS CELEBEK John Kander – Fred Ebb – Bob Fosse: Chicago / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Fekete-fehér kockás a padló, fekete-fehér kockás a jelmez; a székesfehérvári Vörösmarty Színház Chicago című előadásában sakktábla a világ, sakkfigura rajta mindenki. Értjük. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
EMÁNUEL, A BORBÉLY Pierre-Augustin Caron de Beumarchais: Figaro házassága / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
A grófi palota nagytermének három oldalán mennyezetig rügyeznek az elejtett agancsosok trófeái. Aki itt lakik, az már sok bakot lőtt életében. Meglehet, tanúi leszünk egy újabb akciónak? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
NEM BÁNT, CSAK MEGKÓSTOL Albee: Nem félünk a farkastól / Centrál Színház
Egy Martha és egy George biztosan kell hozzá, mármint Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjához, és persze nem árt egy Honey és Nick sem, a fiatal untermann-pár. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
FÁSULT VILÁG Ványa bá / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Mai nyelvi fordulatokkal, és laptopon, érintőképernyőn elvégzett éves beszámoló-készítéssel időtlenné tett Ványa bá: a nevetségességig banális, lefokozott érzelmek és értékek, sehova nem vezető kitörési kísérletek egy olyan csehovi világban, ahol sem az életkorok, sem a külső/belső értékek nem befolyásolják a hősök életút-választásait. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
TARTHATATLAN ÁLLAPOTOK Mike Leigh: Abigail bulija / Katona József Színház, Kamra
Nem történik semmi, csak afféle „small-talk”; idegesítő fecsegés a semmiről, idegesítő emberek mennek az agyunkra lassan, de határozottan – aztán kiderül, hogy épp ez a cél. Ascher Tamásé és a Katona színészeié biztosan. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
POR ÉS AMULETT Caryl Churchill: Az iglic / Katona József Színház, Budapest Bábszínház
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
„SZÁLLJ, TE BÜSZKE ÉNEK!” Hamvai Kornél: Szigliget / Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Bohózatot csak komolyan és tétre menően szabad játszani. E kettő jórészt hiányzik a sikeres kaposvári Szigligetből, s nem arra inspirál, hogy nevetve búcsúzzunk múltunk egy rémes korszakától. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
„ENNEK NINCSEN KONZEKVENCIÁJA” Feydeau – Desvallières: A tartalék tartalékos / Weöres Sándor Színház, Savaria Történelmi Karnevál 2010
Hol van már az az idő, amikor Szombathely színházszerető közönsége leginkább a nyári karneválszínház előadásaiban bízhatott! Amikor még a vasi megyeszékhelynek nem volt kőszínháza; amikor nyaranta még nem babra ment a játék. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
EGY FELTÖRETLEN PECSÉT Sánta Ferenc – Hamvai Kornél: Az ötödik pecsét / Pécsi Nemzeti Színház
Nemrégiben mutatta be a budapesti Nemzeti Színház Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét; a regényből Hamvai Kornél írt drámát, az előadást Jordán Tamás rendezte. Most elkészült a pécsi bemutató is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.