A Klara és a nap az idei évad egyik legfelkavaróbb előadása. Habár 2082-ben játszódik a történet, egy pillanatig se higgyük, hogy arról szól, hova tartunk. Arról szól, milyenek vagyunk. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Tárnoki Márk és Hajós Zsuzsa második közösen készített győri előadását májustól láthatja a közönség a Vaskakas Bábszínházban. A Csipkerózsika óvodásoknak szóló kortárs opera, amely az igazmondás-hazugság összetett kérdéskörére fókuszál elmesélve Csipkerózsika százéves álmát is. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Kényes vállalkozás Saint-Exupéry A kis hercegéhez nyúlni. Egymásnak ellentmondó elvárások tömkelege vár egy-egy adaptációt. Szerencsére Varsányi Péter és csapata nem félt a kihívásoktól, és olyan verzióját hozták létre a nagy klasszikusnak, ami friss és eredeti látásmóddal nyúl az alapanyaghoz, észben tartva a mai gyerek és felnőtt nézők igényeit. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Idén online zajlott a Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Marczibányi téri Művelődési Központ közös rendezvénye, a Színházi lecke. Az egésznapos programban előadások és szakmai beszélgetések váltották egymást, melyek központi témája a dráma és az előadás, illetve az előadás és a drámapedagógia kapcsolatának vizsgálata volt. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
Lúdas Matyival kezdődött az évad a pécsi Bóbita Bábszínházban, és Lúdas Matyival végződött a győri Vaskakasban. E két előadásból úgy tűnik, ehhez a történethez van a legtöbb közünk mostanában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Stereo Akt által szervezett négypaneles konferencia két középső blokkjáról tudósítok: a részvétel és a dokumentarizmus amúgy se esik olyan messze egymástól. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Nemcsak a műanyag szemetet, de a népmeséket is újrahasznosítja az InSite Dráma és az idén 25 éves Kerekasztal Színházi Nevelési Központ óvodásoknak szóló komplex színházi nevelési előadása. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Ez a színházi nevelés kényes terep, akárcsak az egyéb nevelések. A Kerekasztal profi csapata legújabb foglalkozásában egy család kacifántos világába vezeti be a nézőit. Akik aztán együtt játszanak velük. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A fórum köztér, azaz egy adott közösség találkozásainak helye; olyan terület, ahonnan szellemi, fizikai vagy anyagi értelemben máshogyan távozik az áthaladó, mint ahogyan érkezett. A fórum’15 a komplex színházi nevelési előadások szakmai találkozója, amely a műhelyeknek biztosít bemutatkozási lehetőséget, így a tapasztalatcsere tereként működik. TAKÁCS ÁGNES ÍRÁSA.
„Éber akarok lenni. Résztvevő.” – így zártam a tavalyi tudósításomat a Káva Kulturális Műhely által szervezett szakmai találkozóról. Egy évvel később a fórum’15-re ezzel az alapvetéssel érkezem, úgy is, mint a Káva stúdiósa, úgy is, mint a szombaton fellépő Import Impró Társulat tagja. HORVÁTH VERONIKA BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Akárhová nézek, történeteket látok: a Kerekasztal és a Stúdió K koprodukciója ennek az egyszerű igazságnak ered a nyomába. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Pár ögyilkosjelölt segítségével egészen sok mindent el lehet magyarázni az életről, egyre megy, hogy ők maguk mennyire gondolják ezt komolyan. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.