Keresve sem találnánk két annyira különböző filmet, mint Wim Wenders sztoikus nyugalommal csordogáló Tökéletes napokját és Yorgos Lanthimos öles léptekkel haladó Szegény párákját, melyeket az idei CineFest programján túl a nagybetűs moziélmény címkéje köt össze. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A 2013-as Szél támad című filmjét szánta utolsó művének az akkor hetvenkét éves Mijazaki Hajao. Tíz évvel később újabb alkotással jelentkezik a nyugdíjból visszatérő mester, és A fiú és a szürke gém című munkája tűnik az életmű valódi összegzésének. CSEH DÁVID KRITIKÁJA.
Micsoda különleges film! Egyenetlen, hol direkt, hol vicces, elnyújtott, fájdalmasan éles és finom, a közepén egy lenyűgöző, ritkán látott karakterrel. Justine Triet filmje, az Egy zuhanás anatómiája egy halálesettel indul, nyomozással folytatódik, amiből bírósági tárgyalás lesz, hosszúra nyújtott, részletes courtroom drama, majd az ítélet. Megölte a sikeres írónő az egyetemi tanár férjét és gyermeke apját vagy sem? MESTERHÁZY LILI KRITIKÁJA.
Hogyan ítélhető meg egy olyan Barbie film, ami elsőre éppen olyan sztereotipikus, mint maga Barbie? CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Cillian Murphy egy Oscar-várományos alakításban az atombomba atyjának bőrébe bújt az Oppenheimer című Christopher Nolan-moziban, amely nem robban akkorát, mint vártuk, de nyugodni azért így sem hagy. HUNGLER TÍMEA KRITKÁJA.
Az Utódlás új évada még csak a harmadik résznél tart, de az utóbbi évek legjobb sorozatáról lévén szó, soha nem túl korai beszélni róla. Az önmagát szatirikus fekete komédia-drámaként meghatározó sorozat műfaji komplexitásához kétség sem fér: a Lear király parafrázisaként is értelmezhető családi tragikomédia megsemmisítő humorral trancsírozza fel hőseit, a néző legnagyobb örömére. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.