Szép ív bontakozik ki a pályát végignézve: a színházszerető kamaszlány a gyakorlatban tanulja meg a szakmát, és közben egyre komolyabb szerepek találják meg. Eger, az Operettszínház és a Centrál Színház után 2018 óta a Szegedi Nemzeti Színház újragondolt társulatának meghatározó tagja Ágoston Katalin. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Pécsett kezdett, Egerben vált ismert színésszé. A jelenleg kaposvári színésznő főszereplésével a közelmúltban mutatták be Háy János A halottember című előadását a Szkéné, az Ördögkatlan Produkció és a Nézőművészeti Kft produkciójában. Mészáros Sárát kérdeztük a szerepről, színházról, a váltások nehézségéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Kölcsönök, körbetartozás, életmódok hitelre. Magyar hétköznapok akkor (Csiky Gergely) és most (Máté Gábor). Meglepően közel, meglepően ismerősen. Valaki pedig odatartja a markát, ha úgy van. És általában úgy van. DERES KORNÉLIA KRITIKÁJA.
A Blaskó Balázs rendezte Látogatók modern formanyelvvel dicsekedhet, ám az előadás hasonló nyomot hagyna akkor is, ha a társulat – a pantomim és a stilizálás eszköze helyett – a színészek hangjával kísért diaképekkel vagy tánclépésekben adná elő a holokauszt-történetet. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Tízéves igazgatása alatt az ország egyik legjobb társulata lett az egri, most mégis gyanúsítgatások közepette távozik a színház éléről. Csizmadia Tibor ennek ellenére nyugodt, nem érzi magát sértve, és azt mondja, a Prolik mindenképp ott lesz a POSZT-on. NAGY GERGELY MIKLÓS INTERJÚJA.
Ahogyan le szokás választani a szerzőt a narrátorról, úgy kellene függetleníteni a kiábrándult színészt az alázatosan megformált szereptől, és a leköszönő igazgatót a tevékeny rendezőtől. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Sokan távoznak az egri Gárdonyi Géza Színházból; heves reakciókat váltott ki az új igazgató személye. Blaskó Balázs szerint jó a hangulat, mások ezt cáfolják. Az önkormányzat eközben gazdasági visszaélésekről és Csizmadia Tibor jogi felelősségéről beszél. NAGY GERGELY MIKLÓS RIPORTJA.
Paul Claudel négy nap eseményeibe végtelenített drámája a hitről és Zsótér Sándor rózsafüzéreinek találkozása az egri színpadon. SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN KRITIKÁJA.
Nem telefonálnak, dehogy. Zsonglőrködnek a parányi kütyüvel. Esemeseznek, mobiloznak, lógnak az apró készüléken, soha meg nem szakítva a csevegések áradatát. Mert mobilon kommunikálni: világnézet. A legeslegújabb kor egyik szimbóluma. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Egy aznapi újságcikk alapján kanyarított egész estés darabot az egri Gárdonyi Színház társulata Máté Gábor rendezésében. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Az egri színház nemrég alakult tánctagozata önálló produkcióval vendégszerepelt a Nemzeti Táncszínházban. A Barta Dóra Társulat három koreográfiája az este hangulatát két részre osztja: tapogatózó etűdsorok után érkezik a fiatal, bátor szellem. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
A trilógia első részeként 2007-ben bemutatott A nagyratörő méltó, mégis érdektelenebb és rendezőileg problematikusabb folytatása a második darab, mely mielőbb várja a befejező harmadikat, A törött nádszált. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Az ember… Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.” Hogy Roland Schimmelpfenniget pontosan mióta foglalkoztatják Alice kalandjai, nem tudni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Az egész hercehurca a kivágásra váró illetve meghódításra vágyó szívek körül csak még kisszerűbbnek hat attól, hogy egy tizen-négyzetméteres panelszoba bézs padlószőnyegére van bezsúfolva. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.