Szauer Lilla sokoldalú alkotó. Szociológiát tanult, költőként is ismert, dramaturgiát hallgat, de rendezőként is sajátosan erős nyelve van. Új, a TITANium pályázat keretében a Trafóban bemutatásra kerülő előadása, a Pelléas és Mélisande kapcsán beszélgettünk vele. KISS LÓRÁNT INTERJÚJA.
A beilleszkedés nehézségeit és a frusztrációkat járja körbe egy társulat példáján a Freeszfe első színházcsináló osztályának Csak az ég című előadása, amit szeptember 25-én játszanak a Trafóban. A produkcióról Kárász Emese rendező, Juhász Maja dramaturg és a társzeneszerző, Zentaj Bente beszélt. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
Úgy tűnik, a második generációs performanszoknak muszáj a mindenkori néző perifériás látómezején mozogniuk: aki június elején Pesten az Örs vezér terén jóval túlra nem jutott el, az június végén a szegedi ZUG-ban és kapcsolt részeiben abszolválhatta (szinte) mindegyik idei bemutatót. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az interaktív séta megnevezés láttán az újító formákhoz szokott emberben elkezd dolgozni a kétely: vajon milyen mértékű és minőségű interakciót vár majd el tőlünk a program? Különösen érdekes kérdés ez akkor, amikor a séta során a befogadó teljesen egyedül, csupán a telefonján megnyitott böngészőablak utasításait teljesítve vesz részt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.
Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Egy német katona megőrül a dzsungelben. Nincs más megoldás, mint felkutatni és megadni a koordinátáit a műveleti központnak. Pellner főtörzsőrmester feladata, hogy felhajózzon a Hindukuson, egy sötét, lassan hömpölygő folyón. Csak Stefan Dorsch kíséri el, aki a járőrhajót kormányozza… VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.