Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Emlékirataiban Berlioz látható önélvezettel és nem kevés túlzással írja le azt a hatalmas hatást, melyet a Rákóczi-induló az 1846. február 6-án, Pesten rendezett koncertjén keltett. Noha siker volt, ez a robbanás elmaradt a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Nincs meleg és nincs karácsony, viszont hamar sötétedik – ez így együtt elég ok a súlyosbodó depresszióra. Ami ellen küzdhetünk újborral, libasülttel, sült tök illatával és – ahogy szombat éjjel bebizonyosodott – kultúrprogramokkal. ZÖLDI ANNA BESZÁMOLÓJA.
Értetlenkedve olvastam, hogy a Forte Társulat A fizikusokat próbálja. Vajon mi érdekelheti Horváth Csabát a tézisdarabban? És hogyan lehet e didaktikusnak tűnő szószínházat a fizikai színház formavilágában megjeleníteni? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Forte Társulat Hajdu Szabolcs rendezte zsámbéki előadása a nagyváros törvényeivel szembesülő ártatlanságról mesél. A filmes hatásokra és erőteljes színészi játékra épülő fikció finom humorának és utalásainak köszönhetően maga is film-színházi urbánus legendává válhat(na). MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Az Isteni vidékek nézőjének legalább olyan keményen meg kell küzdenie az élményért és a jelentésért, mint ahogyan a Forte Társulat kiváló előadói dolgoznak a színpadon. Sajnos többnyire mi mégis alulmaradunk. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
Alapesetben a táncos nem beszél, a színész meg ritkán táncol. Horváth Csabánál viszont nem táncosok és színészek vannak, hanem színpadi jelenlét van. Mozdulatokból (vagy mozdulatlanságból), tekintetből, mondatokból, hangokból adódó színpadi jelenlét. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Horváth Csaba, a fizikai erőnléten alapuló színház új üdvöse, Fortedanse nevű társulatával, Evangélium címmel újította fel a két éve, a Zsámbéki Színházi Bázison született Passiót. Tizenhat éven aluliak és lisztérzékenyek számára nem ajánlott. SISSO KRITIKÁJA.
Emberekkel és hófehér, hatalmas fatuskókkal berendezett, tiszta tér tárul elénk Horváth Csaba Fortedanse Társulatának új bemutatóján. A Kalevala magával ragadó, izgalmas kísérlet: soknézetű, sokszínű, eredeti és egységes munka. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.
A Közép-Európa Táncszínház egykori vezető koreográfusa, Horváth Csaba és „új csapata”, a Fortedanse tavalyi, kísérletező darabja január végén ismét látható volt a Trafóban. Jó hír, hogy mostanra teljesen kész a gigaprodukció: megérett, megrövidült, és a humora még mindig megkapó. SISSO KRITIKÁJA.
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.