Az alkohol vagy bármely bódítószer mint munkaeszköz (és / vagy munkaártalom) nem újkeletű témája az irodalomnak; Szádeq Hedájat A vak bagoly című kisregényének tolltartófestőjétől az azt a Perzsiában idéző Hajnóczy Péterig számtalan példát sorolhatnánk. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.
Debreczeny Csaba
NÉGYSZEREPLŐS VÁLTOZAT
VÉRREL ÍRT AKVARELL Tóth Krisztina: POKÉMON GO / Rózsavölgyi Szalon
Nem, nem lett dráma. Novella ez inkább, nagynovella vagy kisregény az élet kényszerű továbbadásáról s az asszonyi agyonverhetetlenségről, mely érték ugyan, bár errefelé az is fájdalmasan hiábavaló. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KI TUDJA, MI A JÓ HÁZASSÁG TITKA? Daniel Glattauer: Párterápia / Szentendrei Teátrum és Orlai Produkciós Iroda
A Párterápiát, az Orlai Produkció legújabb bemutatóját láttuk a festői Szentendrén, a városháza udvarán működő nyári színházban. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
SZEGÉNY GAZDAGOK Kovács Márton – Mohácsi testvérek – Parti Nagy Lajos: Köd utánam / Örkény István Színház
Kicsi és savanyú, de legalább a miénk: ezúttal igazi hungarikumot, az operettet gyalázzák szembe Mohácsiék Parti Naggyal kart karba öltve. A baj csak az, hogy akárhonnan nézem, messze még az úticél, vagyis Jamaica. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KIFULLADÁSIG Mohácsi testvérek – Kovács Márton: e föld befogad avagy számodra hely / Örkény Színház
Értjük ezt a rendezői nyelvet, ráismerünk erre a színházra: minimum az Egyszer élünk beugrik, de lehet, hogy még a Csak egy szög és az 56/06 is. Mohácsi János megint egy előadással válaszolt a kormányzati hazudozásra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A VERS UDVARÁBAN Anyám tyúkja (1.) / Örkény István Színház
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
CSONTIG, VELŐIG? Mohácsi testvérek: A képzelt beteg / Örkény Színház
„…ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok, zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé”: a beharangozók egyikét épp úgy nem kell teljesen komolyan venni, mint a többi előzetest, melyeknek nagy szavai lötyögnek a vékonyka és hosszúcska előadáson. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
EGY ZSARNOK SZÜLETÉSE A Kék Angyal avagy egy zsarnok vége / Örkény Színház
A feleslegesen felsrófolt, elnyújtott diákszínházi kezdés és a semmitmondóan elejtett rövidke befejezés közötti jelenetkavalkád nem „Ronda tanár urat” és nem Frölich Lola lokálművésznőt mutatja főszereplőnek, hanem a kis- és nyárspolgári tömeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
PLASZTIK Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert / Örkény Színház
Zsótér Sándor úgy rendez Csehovot, ahogy Brechtet is szokott. Keményen, iróniába ágyazottan, hideg szenvedéllyel. A külső forma játékos-groteszk elemei néhol fölébe kerekednek a drámai matériának. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
VISSZA A MÚLTBA! Sławomir Mrożek: Tangó / Örkény Színház
Mitől érezzük fájóan aktuálisnak Mrożek – számos lengyel kritikus szerint – „hosszúra nyújtott egyfelvonásosnak ható, lélektanilag elnagyolt figurák problematikus dialógusban” előadott darabját? NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
VARIÁCIÓK GROTESZKRE Alekszandr Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála / Örkény Színház
Nincs mulatságosabb az orosz szatirikusok emberábrázolásánál. Szuhovo-Kobilin „képtelen komédiájában” a lecsúszott kishivatalnok megrendezi halálát, hogy szabaduljon hitelezőitől, főnöke zsarnoki hatalmától. Remekbe szabott figurák kelnek életre az abszurdig elrajzolt miliőben. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.