Kevés olyan markáns szemléletű rendező akad a honi fiatalok között, mint Kocsis Ágnes. Második nagyfilmje, a Cannes-ban is elismert Pál Adrienn a korábbi munkák törekvéseit folytatja és teljesíti be. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Elvált szülők magányos egykéi, apjukat hiányoló tinik, kitagadott és elárult hozzátartozók – a pécsi filmfesztivál történetének talán legmagasabb színvonalú versenyprogramja főleg megtépázott családokra fókuszált. NAGY V. GERGŐ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Noha a hetvenes-nyolcvanas évek magyar dokumentarizmusának legjobb művei régóta részét képezik a honi mozgókép-kánonnak, ismertségük aligha terjed túl a szűkebb szakma körén. A CinePécs szervezői egy vonatkozó blokkal és egy vitafórummal próbáltak változtatni ezen. NAGY V. GERGŐ BESZÁMOLÓJA.
A CinePécs ezúttal Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa történelmére figyelt, s főként az identitás, a határok és a népek együttélésének problematikáját boncolgatta. A játék- és dokumentumfilmek mellett a Trieszti és a Verzió Filmfesztiválok anyagából is szemezgettek a szervezők. KŐHEGYI ILONA ÍRÁSA.
A CinePécs Német Filmnapok keretében olyan friss német munkákat nézhettek meg a fesztivállátogatók, melyek nem kerülnek be a magyar moziforgalmazásba. Nagy kár, mert két gyöngyszemre is akadtam közöttük. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Anna Linsel és Rainer Hoffmann nagyon finom, pontos és értő filmet készített. A szerzőpáros láthatóan értette Pina Bauscht, a munkáját, sőt még a táncot is. Hiába csak rövid időre tűnik fel a nagyszerű koreográfus, a film mégis róla és az ő módszeréről szól. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.