A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
Centrál Színház
CHICAGO HÁROMSZOR
KUKUCSKA SZÍNPAD Michael Frayn: Függöny fel! / Centrál Színház
Kifordítom, befordítom, mégis színház a színház – üzeni nekünk az 1982 óta világhódító farce, most éppen a Centrál társulatának tempós előadásában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
ANYA SZÍV Kiss Márton: Angéla evangéliuma / Centrál Színház
Ha az ember belebotlik az interneten Angéla súgólyukába, akkor arra juthat, hogy Réterdős valahol a MÁV ibusári szárnyvonalán található. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
KICSIT KICSI Mohácsi István: Francia rúdugrás / Centrál Színház
A „sodró lendületű és még fülledtebb erotikájú” bohózatok évszázadok óta arról szólnak, mi történik az ágyon szex ürügyén, és ki van az ágy alatt búvóhelyet remélve. E „szextett” hat szereplővel muzsikál. Sakk, sekk: mindig mindenki szinte mindenkit célba vesz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
CABARET – ÚJRATÖLTVE Kander – Ebb – Masteroff: Cabaret / Centrál Színház
Jól választ, aki jegyet vált a Cabaret-ra, de ha sikerül gondtalanul eltöltenie az estét, akkor nem azt az előadást nézte, amit Bozsik Yvette rendezett. Nem azért, mintha nem azt kapná, amit ígértek neki. A tartalmat azonban (talán túlságosan is) ki kell csomagolni. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
PANORÁMA-VÁLSÁG Neil Simon: A 88. utca foglyai / Centrál Színház, POSZT 2010
Komoly kellemetlenség, ha nincsen a lakásban fűtés vagy víz, a szomszédok hangosak, a közös képviselő pedig nem segítőkész. Így szinte létezni sem lehet. Akkor is ez a helyzet, ha nagy erkélyes, panorámás lakásban lakunk New Yorkban. És a tetejében még válság is van. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.