Napra pontosan hetven évvel az első premier után új bemutatóval kezdi az évadot a szülinapos Budapest Bábszínház, egyben elindítva a X. Bábu Fesztivált is. Az intézmény igazgatója, Meczner János hagyományokról és újításról is beszélt. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Nagyszabású, mozgalmas és abszolút kockázatmentes előadás lett a Budapest Bábszínház állatszereplős Verne-adaptációja. A dinamikus látványvilág talán még a mozgóképen nevelkedett potenciális nézők ingerküszöbét is eléri. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA.
Ritkán van arra alkalom, hogy egy színésszel a premier előtt, bőven benne a próbafolyamatban, és a bemutató után is beszélgessünk. A véletlen azonban úgy hozta, hogy a K.V. Társulat Médeia című előadásában vendégként játszó Spiegl Annával ilyen izgalmas kalandban lehet része a Revizor olvasóinak. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
„Ma a rendezés csiliviliségben relativizálódik, a színészi jelenlét elveszni látszik, elhomályosodik az intim, semmivel nem pótólható humanista tett, úgy értem, a hús-vér megformálása. Mert a pukkanás, a durranás, a petárda, a fényjáték, a repülés, a szaladgálás, a konfetti, a stílbravúr, a kivetítő semmivel nem tudja pótolni azt a rémületes csöndet, zihálást, tétovaságot és elhagyatottságot, amit egy öreg hazug test okozhat a színpadon.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A Budapest Bábszínház Apa lánya című előadásában Pallai Mara egy olyan nőt alakít, aki nem érzi otthon magát saját életében. Ezért kezd megszállottan mások életével foglalkozni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Túlzás lenne azt állítani, hogy csak a körülöttem ülő gyerekek parázták szét magukat a Budapest Bábszínház Coraline című előadásán. De a gyerekek és én is szeretünk azért egy kicsit félni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A Magyarországi Bábszínházak 14. Találkozóján az derült ki, amit már korábban is gyanítottam, hogy lehet a gyerekekkel okosan olyan témákról beszélgetni, mint a válás, az ismeretlentől való félelem, a hatalomhoz való viszony vagy a poszttraumás stressz szindróma. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
„Jön a vihar, tajtékja ében,/ haragos bírák feketében…” szól József Attila bűnverseinek egyike, s e sorokat nem lehet elhessegetni, mikor átadjuk magunkat a bűnről és a büntetés kétes hasznáról szóló régi regének. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Egy jól sikerült mesekönyvből készült azonos címmel a Mit keresett Jakab az ágy alatt? című előadás. Az eredmény pedig kissé felemás lett. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A sokszínűség időigényes. Játék, tanítás, rendezés, felvételi, osztályvizsga. Ráadásul Ellinger Edina éppen doktori védésre készül a Színművészeti Egyetemen. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A bábszínház szerelmesei. Egyikük író-dramaturg, másikuk színházpedagógus. Két nő, akik a műfaj köré évtizedek alatt épült, mostanra megkövesedett korhatár-előítéleteket akarják lebontani. Vallják: egy bábelőadás felnőttekhez is tud és akar szólni. Mindezt teltházas beavató-foglalkozásaikon bizonyítják. Gimesi Dórával és Végvári Viktóriával beszélgettünk arról, hogy milyen is a „duplafenekű” előadás, és miért van szükség kulturális szelepekre minden korban. KÓNYA RITA VERONIKA INTERJÚJA.
Salten, az ausztriai erdőkbe szerelmes vadász, ki magát mindig is a humánus puskások közé sorolta, egy tál dollárért adta el a Bambi jogait egy producernek, aki továbbadta azt az aranyat termelő Disney-birodalomnak. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Az Oktogon térsége igazi gyerekszínházi paradicsom: itt található a Kolibri három játszóhelye, és a nemrég beindult, főleg gyerekszínház profilú Hatszín Teátrum is. A Budapest Bábszínház pedig az idei évadban bővült a Kemény Henrik Teremmel, ahol az első előadás a Csomótündér volt: méltó kezdet. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az előadás már a negyedik emeletre kaptatás közben elkezdődik. A lépcsőfordulók falán képes és szöveges eligazítás tájékoztatja a nézőt Ország Liliről és Kemény Henrikről. Valamint az ötvenes évekről. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Markó Róbert a Budapest Bábszínházban rendezett A csillagszemű juhásszal szerepel a legjobbak között gyerekelőadás kategóriában. STUBER ANDREA INTERJÚJA.