Kreatív vizuális ötletekből és kevésbé kreatív, Disney-filmekre erősen emlékeztető dalokból áll össze a Budapest Bábszínház új produkciója, a Holle anyó. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Vannak vállalkozások, amikből akkor se lehet kihátrálni, ha már menet közben érzi mindenki: baj lesz. Mert az mégsem lehet, hogy a nagy hagyományú Budapest Bábszínház minden alkotójának egyszerre menjen el az ízlése. Vagy mégis? Lehetetlen. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Halálos hiánybetegség sújtja Argant, a polgárt. Saját erények híján, melyek megszerzésének lehetetlenségére rá kellett hogy jöjjön, elképzelt testi nyomorúságait reklámozza, hogy sztárszerepbe jusson. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy A csillagszemű juhász a Budapest Bábszínházban a régi nemzetis Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás köpönyegéből bújt ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Tíz pontos dobás volt, hogy a szegedi THEALTER szervezői a Manna Kulturális Egyesülettel szövetkezve az idén ráfókuszáltak a bábjátszásra. A műfaj eddig sem volt idegen a fesztiváltól, de ekkora dózisban utoljára a kétezres években kaptunk belőle. A hazai bábjátszás mai állásáról Markó Róbert bábrendezővel beszélgettünk. IBOS ÉVA INTERJÚJA.
Vidovszky György Brecht példázatából kicsit hosszú, kicsit humortalan, de alapvetően komoly és közérthető ifjúsági előadást rendezett a Budapest Bábszínházban. ADORJÁNI PANNA KRITIKÁJA.
A 2015-ös Színikritikusok Díjának legjobb férfi mellékszereplő jelöltjével, Bercsényi Péterrel beszélgettünk, aki a Budapest Bábszínház Kabaréjának Konferansziéjával nyert kritikus szavazatokat. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Megint politikai színház, megint Alföldi Róbert rendezésében. Nem unjuk, mert az ember nehezen tud ráunni a valóságra. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Budapest Bábszínház színpadán majd egy órán át veszekszik egy vadkan és egy cica. Vagy két bábszínész? Egy testvérpár? Férj és feleség? Anya és fia? Mindegy. A lényeg, hogy mindkettőnek igaza van, és végül mindketten méltóvá válnak egymás szeretetére. (És a miénkére is!) RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
12. alkalommal rendezték meg Kecskeméten a Bábszínházak Országos Találkozóját. A hazai professzionális kő- és független bábszínházaktól öt nap alatt 23 produkciót láthatott a jórészt szakmai közönség. PAPP TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A bábjáték nemcsak gyerekeknek szól, hiszen ez a színház egyik ősrégi és mostanában reneszánszát élő, sokszínű műfaj – e gondolat köré szerveződött a magyar bábosok két bemutatkozó eseménye. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA
Megvan az az emléke az olvasónak, amikor egy rokonnál tett látogatáson az egyetlen érdekes tárgy az elérhetetlen magasságban nyújtózkodó porcelán hattyú vagy a furulyázó juhászlegény volt? RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az óriások, az emeletes házak és az emberek azért születtek, hogy egymásra találjanak – a Tíz emelet boldogság című mese üzenete csodálatosan érvényesül a belőle készült előadás minden elemében: a díszletben és a bábos megoldásokban. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Az iglic nem titkolt célja, hogy a nagykorú nézők érdeklődését is felkeltse a bábszínház iránt, de a felnőtteknek szóló előadás képtelen kinőni a darab gyermekbetegségeit, ráadásul a legtöbb kívánnivalót éppen a bábjáték hagyja maga után. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A római egyes számra és a fesztivál színvonalára gondolva, a szervezők aggodalmai ellenére is reméljük, hogy nem először és utoljára rendezték meg az I. Metamorfózis Bábfesztivált, mely a Pécsi Nemzetközi Felnőttbábfesztivál jogutódjaként, idén már felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szolgált színházi meglepetésekkel. REGŐS JÁNOS BESZÁMOLÓJA.