„Mióta könyörögtem a Nádasnak. A gombosszegi zsinagóga előtt térdepeltem előtte, hogy barátkozzon az Omegával. Írnak oratóriumot a Világló részletekből, aug. 20-án nyomatás a Halászbástyán, Monorig elhallatszik, ott meg már a valóság az úr.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A melankólia termékeny borongása az, ami összeköti Puskint, a francia szimbolisták költészetét, és a közeljövőben játszódó A Legkisebb Jégkorszak figuráit Térey János világában. VLASICS SAROLTA interjúja.
Kétségtelen tény, hogy Háy Jánosnak „kijárt” már egy monográfia. Műveinek recepciója bőségesnek mondható, ám hogy azokról kimerítő tudományos diskurzus folyna, semmiképp sem állítható. PÁL SÁNDOR ATTILA KRITIKÁJA.
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Az egyik novella címében szerepel is a ballada szó: Gátépítők balladája. Ha a kihagyásos, elharapott, drámai tónusú kisepikai közlések érzékeltetésére – áttételesen – alkalmas e műfajnév, akkor a kötet emberszaggató léthelyzeteinek szaggatott leírásai: prózaballadák. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi” – vallja a kilenc interjúalany egyike. Nekem pedig mély meggyőződésem: a férfi hajszálra ugyanolyan kozmikus lény, mint a nő. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A címben szereplő állítás magától Bodor Ádámtól származik, és ennek legalább két gondolatfutamot kellene elindítania abban, aki hallja-olvassa. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Feltehetően senki sem várja vagy reméli, hogy egy 1936-ban született, azaz nem fiatal mester hirtelen megváltoztatja írói stratégiáját, stílusát, epikus világszemléletét. Különösen akkor nem, ha az eddig a szó minden értelmében sikeresnek bizonyult. Mégis úgy tűnik, Bodor Ádám most mintha kissé eltérne a kijárt útjától. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Bodor Ádám 70. születésnapjára összegyűjtött tárcák történeteit egyaránt lehet a cenzúra figyelmét próbálgató dokumentumokként és a személyesség határait tudomásul vevő ember érzelmi alapképleteiként olvasni. GERE ZSOLT KRITIKÁJA.