„Azt mondod, meghalok?” – kérdi az őrmester az őt mustráló Kurázsitól. Szembesülve az előadással, a néző is felteszi magában a kérdést. Azt mondod, csúnya vége lesz? Mert tehetetlenek vagyunk? Hát, nagyon úgy néz ki. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Az Y Csoport és Vadász Kriszta rendező-koreográfus, pár kamerának szánt kiszólást leszámítva, klasszikus színházat csinál, amin át Brecht szellemisége és A szecsuáni jólélek példázata könnyű utat talál magának a világban való boldogulás kulcsát kereső néző szívéhez. KOVÁCS BEA KRITIKÁJA.
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Hozzám hasonlóan sokan felkaphatták a fejüket a Szegedi Szabadtéri Játékok idei bemutatói közül a következőre: Háromgarasos (ismertebb címén Koldus)opera, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával, Bocsárdi László rendezésében. Mintha kilógna a rendezői oeuvre-ből Brecht is, a darab is. Vagy mégsem? PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Az előadás, rácáfolva Varga Zoltán vízárusának kezdeti fellépésére, nem kapkod utánunk, nézők után. De azért minden okunk megvan feszengeni, amikor Sen Te azt kérdezi: Miféle emberek vagytok ti? STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Kaposvári színészhallgatók az SZFE Globe színpadán, bemutatkozó és elköszönő színművészetis osztályok legelső és talán utolsó előadásai a Völgyben. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA.
Daniel Kehlmann elbeszél egy történetet, ugyanakkor, mint rutinos regényíró, tudatában van annak, hogy a történetek elbeszélhetetlenek. Hát még a történelemben gyökerező történetek. A regény főhőse történelmi személy, cselekménye valóságos esemény, hátterei létezőek. Történelmi vagy áltörténelmi regény-e a Tyll? KONTRA FERENC KRITIKÁJA.
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA.
„Írd meg a jóságot”, szól oda nekem valaki, amikor kifelé jövünk a Kamrából a Kaukázusi krétakör előadása után. Visszakérdeznék, és a rosszasággal mi lesz, de már elsodródtunk egymástól. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Magyarországon ötször mutatták be Brecht legszemélyesebbnek tartott darabját. Kétszer Zsótér Sándor rendezte: 2002-ben Szegeden, és most a Nemzeti Színházban. (Major Tamás 1962-ben a Nemzetiben, Ruszt József 1971-ben Debrecenben és Csiszár Imre 1987-ben Miskolcon állította színpadra.) NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Hét éve annak, hogy Schilling Árpád a magyar színházművészet zászlóshajójának számító független társulat üzemeltetése helyett a színház intézményességének és társadalmi hatásának kritikai vizsgálata felé fordult. A párt című, nemzetközi koprodukcióban készült előadás a Krétakör ebben az időszakban készült munkáinak szintéziseként értelmezhető. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
Mezítelennek mutatkozik a Kelemen László Kamaraszínház színpada; Ambrus Mária gyakorlatilag teljesen lecsupaszíttatta a teret. A négy világító neoncsőn kívül csak a padló tudatosítja a terembe lépő nézővel, hogy itt ma előadást fog látni. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Nem könnyű feladat elé állítja a végzős színészosztályt Forgács Péter rendező, amikor statikus formákhoz köti Brecht metaforákban burjánzó és helyszínváltó epizódokból építkező Baal című drámáját, megfosztva ezzel a hallgatókat a szerepformálás „hagyományos” eszközeitől. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
A korrupt, kaján, szeszélyes észjárású bíró, ha épp nem akasztani viszik, babakocsi és ülőkád formájú bohókás szerkezetben imbolyog a magasban, vagy földközelben. Míg Acdak, a suttyóból potentáttá lett alkalmi bölcs cinikusan igazságot (és észt) oszt, lezajlik pár rezsimváltás. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.