Ha elsőre tán félreérthető is, kezdjük ezzel: az a megrendítő és elérzékenyítő hatás, amelyet Benedek Miklós, Egri Márta és Gálvölgyi János közös játéka a közönségre gyakorol, nagyobbára független Aldo Nicolaj darabjának értékétől. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egri Márta alakítja a magányos nőt Benedek Miklós és Gálvölgyi János partnereként Aldo Nicolaj Hárman a padon című darabjában, melynek online premierjét Göttinger Pál rendezésében november 25-én tartja az Orlai Produkciós Iroda a szinhaztv.com-on. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Az egyik legnagyobb hatású rendező, akinél mintha tegnap lobbant volna föl a Don Juan közel száz gyertyalángja, örökre belevésődve az emlékezetbe. A mai színházi élet színe-java nála tanult, ki színpadon, ki már csak a főiskolán, mert nagyon elegánsan és határozottan cezúrákat húzott. Most a színházi kritikusok életműdíját kapta. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Ennek a Vári Éva játszotta feleségnek angyali türelme és kifogyhatatlan humora van az elviselhetetlen, és önmagát is nehezen viselő férjéhez. Akiben persze Benedek Miklós felvillantja azért az esendő és szerethető figurát – megteremtődik az a bizonyos kényes egyensúly. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Bejön Lukáts Andor, aztán Benedek Miklós, aztán Szabó Éva; leülnek az asztalhoz, és Lázár Kati is bejön, és megkérdezi: kértek enni?. Kérnek, nem kérnek, enni fognak, négy amerikai-olasz nagyszülő és középen a pasta. Mi kell még? Az unoka. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Szabadesés a nagyléptékű Pálfi kis kaliberű filmje, amelyben visszanyúl a Taxidermiához, elvicceli a magyar valóságot és mégis a legígéretesebb „fiatal” filmrendező marad itthon. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Hatásosan és dinamikusan kezdődik, jól kigondolt stilizációba öltöztetve, mozgás, ritmus, gegek mind együtt vannak és működnek, jaj, de jó, nem a filmet fogom látni, gondolom, és nagyjából úgy is lesz. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A huszonnegyedik JAK-tábort az irodalom és a digitális kultúra tematikája foglalta keretbe. Ennek megfelelően a beharangozás is (részben) videókkal történt. Az egy hét alatt legalább tíz video-tudósítás, több száz kép és rengeteg szöveg is megjelent a táborról, és ez még csak a kezdet. KUPA JÚLIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Sonka, tojás, hideg csirke, hal, szalámi, sajt, vaj, tej, méz, dzsem, rozskenyér, konyak, tea, rum. Falatok, kortyok a színműíró reggelijéből. Nem kétséges – a darab végén már az esti lakomára érti a lakáj –: a Vígszínházban „tálalva van”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.