Különös élmény egy Szép Ernő-mű robbantott változatával találkozni. Az előadás első felvonása szilánkokra hasad, de aztán, leginkább a szerzőnek köszönhetően, szépen gyógyul, s részeiben magára talál a produkció. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
„De akkor most molesztálta a pap azt a fiút vagy nem?” Szinte dühösen szegezi a kérdést az egyik néző a másiknak a premier után. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
A nyolcvanas évek Magyarországának, budapesti mindennapjainak és mindenéjszakáinak kicsinyített mása került színpadra. E kornak is volt „szűrt levegője”. Ami Dés Mihály Pesti barokk (2013) című regénye emlékjelen-szűrőjén fennmaradt, azt Kern András szűrte tovább mai színdarabbá. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Belvárosi Színház új bemutatójában az égvilágon semmi olyasmi nem történik, amire ne számítana az ember. És ezt most egyszerre írom elismerően meg csalódottan. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Ötödik alkalommal rendez Orlai Tibor felkérésére, eközben a Katona József Színház oszlopos tagja. Idén kirepült első színész osztálya, de jövőre újra osztályt indít. Június 23-án mutatják be rendezésében az Egy fenékkel két lovat című Goldoni-átdolgozást, amelynek az egyik próbáján beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Bár a többség a színházból és a tévéképernyőről ismeri, a díjakat mostanában filmes alakításaival halmozza. Kulka Jánost ezért filmes élményeiről, szegedi mozizásokról és kamera előtti felszabadultságról kérdeztük, de Mastroianni pofonja, Hugh Laurie zsenije és egy metálzenekar klipje is szóba került. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Még nem élt, csupáncsak működött a Hair a Mohácsi János által rendezett produkció legelső előadásán. Hol jól, hol rosszul. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Vélhetnénk, nem nyáresti szabadtérre való e kórterem-dráma. De a lemondó félelem, a halálos betegség lidérclete helyett mintha a szentivánéji tündérvízió életigenlése, koboldvilága költözött volna a fáktól, bokroktól körülölelt színpadra. Városmajori álom. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Sok fontos szerepet eljátszott már a pályája elején álló Lovas Rozi. A kritika, vallja, ha olykor fáj is, alakít, formál, újragondolásra késztet. A színikritikusok a miskolci A tanítónő című darabban Tóth Flóra megformálásáért a legjobb női főszereplő és a legígéretesebb pályakezdő díjára jelölték. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Belvárosi Színházban, a negyven méter mélyen levő színházteremben szinte folyamatosan úgy kiabál egymással két ifjú ember, hogy azt akár az Erzsébet téri óriáskerék magasának hintáiban is meg lehetne hallani. Persze van miért kiabálni: a felemelt hang összekiabál egy szerelmet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A pillanatokon belül télbe forduló Budapesten mi más nyújthatna kellemesebb kikapcsolódást, mint egy felhőtlen májusi nap Rómában? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Az 1953-as film azonos című színpadi változata idén nyáron debütált szabad téren, október végétől pedig a Belvárosi Színházba költözik. A rendezőt, Pelsőczy Rékát l’amourról és glamourról kérdeztük. HUNGLER TÍMEA INTERJÚJA.
Férfi és nő között, mondják, nem lehet barátság. Vagy mégis? A kapcsolatok, Richard Baer fanyar komédiája a példa rá, egy idő után átalakulhatnak. Ám addig történik egy s más. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.