A jelen ábrázolására Kompolthy Zsigmond a szatíra műfaját vélte a legalkalmasabbnak. Látószögét egy képzelt regényben találja meg, onnan veszi szemügyre a pannon haláltáncot. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Mára – ilyen és olyan, cifrábbnál is cifrább, itt most nem részletezendő okokból – Bán Zoltán András és az általa képviselt műveltségeszmény, irodalomképzet és ízlésvilág, sok más mindennel együtt: végérvényesen múlttá vált. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Megcsináltam. Na jó, nem futva, hanem ülve, de azért ez sem semmi: délután kettőtől este tízig néztem és hallgattam, ahogy innen és onnan húzott képzeletbeli vonalakból Arany János sajátos arcképének kellene megjelenni előttem. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Bán Zoltán András és Kornis Mihály meglátogatják a dunaalmási temetőben Petri György sírját. Egy mókába, filozófiába ágyazott „főhajtást” tesznek a tizenöt éve elhunyt költő emléke előtt. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
A Kiszorultak társadalmi integrációjára jelenleg kevés alkalmasabb kulturális kísérletet látok a slam poetrynél. Ez az ígéret arra is lehetőséget kínálhat, hogy megteremtődjön valami (szükségszerűen alacsony belépési küszöbbel), amit konszenzuális művészetnek nevezhetünk. Ez a kiszolgáltatottak hatalma. Ha ez nem sikerül, akkor lehet, hogy elveszünk. FEHÉR RENÁTÓ ÍRÁSA.
Ha térben és áttekinthetően szeretnénk látni A végső kocsma gondolat-áradásának fontosabb pontjait, leghelyesebb, ha a pokol köreiként képzeljük el mindazt, amit Kertész ebben a kötetében magára vesz, és önmagáról állít. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Második kritikakötetében Bán Zoltán tovább színesíti azt a nagyon egyéni, sajátosan különc, a bő két évtizedes kritikusi tevékenységével maga által gondosan kidolgozott figurát, amit eddigi pályafutása során megismerhettünk. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A Nyári Zsidó Fesztivál keretében mutatták be a Scolar Kiadó két új könyvét is a Károly körúti Alexandrában, melynek során a szerzőkkel, Spiró Györggyel és Bán Zoltán Andrással Vári György beszélgetett. Többek között az új művekről, a régi szülőkről és az örök zsidókról. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Bán Zoltán András új könyvében találkozhatunk egy magyar író nyomasztó apafigurájával, egy árvasorsból ávóssorba felemelkedő, majd le- illetve alábukó snájdig főhadnaggyal, valamint, és ő talán a legfontosabb szereplő és szövegszervező: az Elbeszélés Jellemével. SZEGŐ JÁNOS KRITIKÁJA.