Ismerős szerző, ismerős dráma, ismerős szöveg. Minden ismerős ebben az előadásban, de vajon az ismerős tud-e valami új élményt nyújtani? Vagyis az ismeretlen izgalma megteremthető-e az ismerős helyzetekkel és karakterekkel? HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Bacskó Tünde
MOZDULATLAN
EL AKAROK INNEN MENNI Visszhang / Tandem Színház
Találós kérdés: melyik az a társadalmi jelenség, ami egyszerre publikus, hagyományos, közösségépítő és a négy fal közé zárt szégyellnivaló tabu? OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
EGYMÁS HAJLÉKAI Tandem Színház – Escargo Hajója: A Kóbor Szálló / Pécsi Kulturális Központ
Népszerű és fontos a művészettel érzékenyíteni és toleranciára nevelni manapság, de azt cseppet sem könnyű eltalálni, melyik korosztályt milyen témával, illetve a megfogalmazás mely eszközeivel lehet eltalálni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
DRÓTOSTÓTÁGAS Örkény István: Tóték / Aradi Kamaraszínház, MASZK Egyesület, Szeged
A Tóték már a színpadra állítás mikéntjével is a hazai közgondolkodást tükrözi. Vádol, de saját számonkérhetőségét mintha eleve elutasítaná: végtére is annyira úgysem lehet összecsapott a díszlet, ízléstelen a jelmezterv vagy erőltetett a szerepformálás, hogy elüssön az előadás groteszk hangvételétől. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
JOGOS PÁNIK Spiró György: Prah – Pécsi Harmadik Színház
Spiró keserű komédiájának hősein, a lecsúszott, középkorú vidéki házaspáron semmi sem segít. A telitalálatos lottószelvény több problémát vet föl, mint amennyit megold: a szűkösségre berendezkedett lélek nem tud mit kezdeni a tágasság ígéretével. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.