Karsai György kiemeli, hogy a nemrég véglegesen felszámolt Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik nagy vívmánya a találkozás volt: a magyar színházi szakma egy helyen, egy időben beszélgetett egymással. Gulyás Mártonnak, ha nem is Pécsen, de ismét sikerült leültetni a szakma egy töredékét. DARVAY BOTOND ÖSSZEFOGLALÓJA.
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Sokadszor kezdek neki ennek a kritikának, kerülgetem a lényeget, hogy majd a végén az lesz a csattanó. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Szép ív bontakozik ki a pályát végignézve: a színházszerető kamaszlány a gyakorlatban tanulja meg a szakmát, és közben egyre komolyabb szerepek találják meg. Eger, az Operettszínház és a Centrál Színház után 2018 óta a Szegedi Nemzeti Színház újragondolt társulatának meghatározó tagja Ágoston Katalin. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Már az előadás első percében a frászt hozzák ránk Alföldi színészei. Úgy toppannak be ugyanis a színpadra, mintha terheléses EKG vizsgálaton vettek volna részt percekkel azelőtt. Csapkodnak, kapkodnak, csupa ideg minden mozdulatuk. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
„Az esti meseműsor feladata, hogy az ember egész napi cselekvéssorát lezárja és előkészítse a lelket az éjszakai nyugalomra” – írja a Dollár Papa Gyermekei előzetese a Keletről, amit a Trafóban mutatnak be. Az előadásnak kevés köze van a klasszikus meséhez, és az sem biztos, hogy lesz annyira léleknyugtató. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
2017-ben nagy hullámokat vert színházigazgatói újraválasztása. Azóta szélcsend van. Vagy mégsem? Többek között erről is kérdeztük a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját, Jordán Tamást, akit néhány napja a Nemzet Színészének választottak. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A vágy című előadás Alföldi Róbert rendezésében nem a szexről szól – bár minden jel erre mutat. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Művészet és hatalom örök kérdése foglalkoztatta Alföldi Róbertet Szegeden. A Bulgakov-darabból készült előadás azonban főként az alapmű langyossága miatt nevezhető félsikernek. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA.
A rutinosan szerkesztett szeánsz könnyedén s egyenes vonalúan jut el a horrorisztikus végkifejletig, amit semmiképpen nem szeretnék most elspoilerezni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Nem tudom, hogy Nassim Soleimanpour jól járt-e vagy rosszul azzal, hogy az első magyarországi premierjét Alföldi Róbert hozta létre. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás – nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Képes-e tizenkét különböző habitusú és társadalmi beágyazottságú férfi túllépni a felületes benyomásain és belé égetett előítéletein – ez a tétje az amerikai darab magyar előadásának. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.