Egyfelől felettébb nagy az örömünk, ugyanis az orosz filozófiatörténet ismerete nélkül igencsak kevéssé érthető az orosz kultúra, az orosz történelem, az orosz irodalom, egyszóval mindaz, amihez az „oroszoknak” közük volt, van és lesz. Másfelől azonban némi rossz érzés járja át sóhajunkat, mert e terjedelmes mű első megközelítésben ugyan alapos munka látszatát kelti, ám behatóbb vizsgálódást követően kételyek merülnek fel az olvasóban. Például kérdéses, hogy vajon biztosan jól választott-e a kiadó, amikor ezen lexikonszerű mű fordítása mellett döntött.
A kötet fülszövegében az áll, hogy „az eddigi legteljesebb orosz filozófiatörténeti munka”, és ez a kétségtelen tény formailag akár indokolhatná is a döntés jogosságát. Csakhogy a magyar olvasó az 1980-as, 90-es években Török Endre írásai révén nyert bevezetést az orosz bölcseletbe, a tárgyalt kötet viszont nem az eddigiekben elsajátított, megszokott bölcseleti hagyomány/stílus által közvetíti az orosz filozófiát. Azaz nem áll összhangban azzal a szerencsére nagyszámú, de korántsem elegendő fordítással, amelyből a hazai olvasóközönség eddig ízelítőt nyert a sajátosan orosz bölcseleti életből. Szerencsére fenti érvelésünk már nem csak primer szövegekre vonatkozik, hanem azokra az eszme- és filozófiatörténeti írásokra is, amelyek az utóbbi egy-két évtizedben jelentősen átformálták az orosz bölcseletről alkotott szemléletünket (felismerhettük többek között, hogy igazán eredeti, autochton az orosz bölcselet, hogy nem csak vallásfilozófia létezik, hogy sok oldalról járható körül, hogy lehet élményszerűen is filozofálni stb). A kiadót azonban vélhetően az a szándék vezérelte, hogy enciklopédikus jellegű, összefoglaló művet jelentessen meg, ami jól illeszkedik a profiljához. Ha így van, akkor szerencsésebb lett volna a részint ugyanennek a szerző- és szerkesztőgárdának a filozófiai lexikonát (Russzkaja filoszofija – szlovar, Moszkva, 1999) kiadni az Osiris Kézikönyvek sorozatában. Ez utóbbi tartalmilag számos tekintetben megegyezik a tárgyalt kötettel, viszont az olvasók könnyebben eligazodhattak volna ebben a rendkívül összetett és varázslatos világban, amit összefoglalóan orosz bölcseletnek nevezünk. Sőt bizonyos szerzők (pl. Sz. A. Levickij, V. V. Zenykovszkij, V. F. Aszmusz), tematikus kérdések (pl. folyóiratok, filozófiai társaságok, fogalmi összegzések) tekintetében jobban el is igazít, mint a tárgyalt mű. Ráadásul ez a lexikon betekintést nyújt az 1920-as, 30-as éveket követő nyugati orosz filozófiatörténetbe is.
Ha viszont a kiadó azért döntött ezen kötet megjelentetése mellett, hogy az orosz bölcseletnek koherens, szerves összefoglalását nyújtsa, akkor szintén nem érte el maradéktalanul a célját, hiszen az alapkötet több mint harminc szerző írásából áll össze (illett is volna megemlíteni őket), és ebből adódóan óhatatlanul is igen egyenetlenre sikeredtek az egyes fejezetek. Ezt a magyar kiadás talán azzal is feledtetni kívánta, hogy a kötet szerkesztőjét szerzőként aposztrofálta? A kötet fragmentális jellegét, lexikonszerűségét a szerzők az átvezető szövegekkel sem tudták tompítani, többnyire csak utalnak azokra a folyamatokra, amelyek igazán izgalmassá és tanulságossá teszik az orosz filozófia történetét, ráadásul legtöbbször a korábbi filozófiatörténeti összefoglalókra, V. V. Zenykovszkij, Ny. O. Losszkij és Sz. A. Levickij munkáira támaszkodnak. Ezek alapján érdemes lett volna megfontolni, hogy az említett filozófiatörténeti munkák valamelyikét jelentesse meg a kiadó, amennyiben az a szempont vezérli, hogy a magyar olvasót az orosz bölcseleti hagyomány mélyebb rétegeibe és folyamataiba kívánja elkalauzolni. Az így kiválasztandó kötet mellett pedig kézikönyvként kiadhatta volna a fent nevezett filozófiai lexikont is. Csak remélni tudjuk, hogy az Osiris Kiadó a jelen kötetet egyfajta nyitánynak szánja, és a kezdeti siker után újabb orosz bölcselettörténeti munkák fordításával örvendezteti meg a hazai olvasóközönséget.
A monumentális mű fordítása a téma elmélyült ismeretén és a fejezetről-fejezetre megnyilvánuló kétségtelen fordítói jártasságon túlmenően nagy koncentrációt és kitartó utánajárást is igényelt, emiatt is csak elismeréssel adózhatunk Goretity Józsefnek, aki egymaga vállalkozott ezen összetett fordítói feladatra – igaz, munkájához kiváló szakmai segítőtársra talált. Az alábbiakban következő kritikai megjegyzések sem arra hivatottak, hogy a fordítás vitathatatlan érdemeit megkérdőjelezzék, épp ellenkezőleg, egyfelől a téma és a vállalkozás komplexitásából fakadó nehézségeket kívánják jelezni, másfelől további támpontul kívánnak szolgálni az esetleges újabb kiadáshoz.
A fordító számos kiadványra, korábbi fordításokra, szakmunkákra hagyatkozhatott, melyekkel igyekezett is számot vetni, azonban gyakran hátráltathatták is munkájában, hiszen számos esetben még kiforratlan terminológiával volt kénytelen szembesülni. Ez alapján is érdemes eltűnődni a fordításból eredő felelősség azon koncepcionális kérdésén, ami egy ilyen nagy horderejű, átfogó kötet terminológiájának kialakításából adódik, hiszen a fordító hosszú időre – jól és rosszul egyaránt – meghatározhatja az orosz filozófia magyar nyelvű fogalomkészletét. Ez alapján bizonyos alapvető fogalmak kapcsán meggondolandó lett volna előzetes szakmai konszenzus kialakítása a letisztultabb, nemzetközi szakirodalommal is összhangban álló terminológia kialakítása érdekében. (Vonatkozhat ez bizonyos terminusok írásmódjára is – pl. Sophia, Szent Lélek.) Ennek hiányában célszerű lett volna lábjegyzetben utalni olyan terminusok, mint szobornoszty, vszejegyinsztvo, ljubov stb. hiteles fordításával kapcsolatos nehézségekre, hiszen a XIX. századi orosz bölcselet pl. a szobornoszty fogalom polifonikus értelmezése nélkül nehezen érthető. Így talán elkerülhető lett volna, hogy míg a szlavofilek által bevezetett kulcsfogalom (celnoje znanyije) mint „egységes tudás” jelent meg a magyar fordításban (184. o.), addig a Szolovjovról szóló fejezetben már „kiteljesedett tudásként” magyaríttatott (469. o.) – nem is egészen helytállóan. (Kísértetiesen hasonló sorsra jutott a „razumnij egoizm” (268., 282. o.) fogalma is.) Több esetben indokolt lett volna az orosz nyelv természetére utaló fordítói megjegyzés (hasonlóan a 723. o. megoldásához), pl. az isztyina, pravda, scientista (pl. 356. o.) kifejezések kapcsán; és a pravoszlávia szó használata, illetve fordítása is megkívánt volna egy fordítói kommentárt. A terminológiai következetesség igénye érhető tetten azonban abban a megoldásban, hogy a fordító minden esetben – nem csak az első előfordulásnál – zárójelben közölte az eredeti forgalmat is.
Talán az első kiadás természete folytán maradtak még komolyabb elírások, hibák, melyekre a további kiadásoknál célszerű nagyobb gondot fordítani. A teológiai személyek nevének átírásakor – pl. Alexandriai Kliment / Kelemen (128. o), Maximus Confessor / Hitvalló Szent Maximosz (697. o), Basilius Magnus / Nagy Szent Vazul (717.o.) – irányadó lehetett volna Görföl T. – Kránitz M.: Teológusok lexikona (Osiris, Bp, 2002) c. kötete. Bizonyos kifejezések – az eleasztikus helyett az eleata szekta (163. o.), a varjág helyett a varég (309. o.), deszka helyett fa/ikontábla (615. o.) – szó használata ugyancsak megalapozottabb lett volna, Kempis Tamás művét pedig Pázmány Péter nyomán továbbra is célszerű Krisztus követése címmel (159. o.) fordítani. Az újabb kiadás minőségi javulását eredményezné, ha a filozófiatörténeti fogalmak terén nem ragaszkodna a fordítás az eredeti szöveghez, hanem a klasszikus magyar terminológiát emelné be (pl. tudás hatalom (Bacon), túlzó realizmus, legfőbb lény stb.)
A fordítás nem tekinthető minden tekintetben teljesen egyenletesnek, részint abból a szempontból, hogy míg egyes fejezeteknél a már meglévő magyar fordításokra nagyon precízen hivatkozott a fordító (pl. Dosztojevszkij, Bergyajev, Sz. Frank), addig más esetekben ez a precizitás kevésbé érvényesül (pl. Csernisevszkij, Tolsztoj, Je. Ny. Trubeckoj), és a lábjegyzetek tekintetében is mutatkoztak olykor elmaradások (pl. V. Sz. Szolovjov).
Meggondolandó, hogy a következő kiadások mellékletében a névmutató mellett már szerepeljen tárgymutató, szerzők, művek indexe (orosz nyelven is) vagy akár egy rövid fogalomtár is, ami megkönnyítheti az olvasónak az egyes filozófiai életművek, teljesítmények közötti tájékozódást, eligazodást. (Ezek a mellékletek sajnos az eredeti kötetből is hiányoznak.)