Kölcsey Ferenc összes költeményei

Nem tudom, szakmai kérdés-e egyáltalán, és ha igen, kellene-e tudnom válaszolni rá, hogy a 19. századi magyar irodalomban ki írt költeményeket és ki verseket, és ki mindkettőt? Mindenesetre az Osiris Klasszikusok kiadói sorozata nemigen siet a segítségemre a válasszal. S a helyzet akkor sem változik, ha a 20. századi magyar irodalomban próbálok tájékozódni. Arany, Vajda, Vörösmarty a sorozat szerint költeményeket írt, Petőfi viszont verseket: ld. Vörösmarty Mihály összes költeményeit, illetve Petőfi Sándor összes verseit. A példa kedvéért: a könyvespolcomon egy másik, s azt se mondhatnám, hogy a pátoszra és a retorikára hajlamos időszak Petőfi-kiadásának a címe: Petőfi Sándor összes költeményei. Szépirodalmi Kiadó, 1974. (Szerkesztői név nélkül.) Ha az ultima manus, a szerző legitimációs elve alapján próbálok dönteni, akkor Petőfi Sándor valóban költeményeket írt, legalábbis az általa kiadott és gondosan szerkesztett, 1847-es Összes költemények (és nem például a főleg népdalokat imitáló Versek 1842-1844) szerint. Lehet, hogy Ady Endrénél a kultikus Új versek döntötte el a kérdést az összes versei javára, viszont arra megint csak nem kapok választ, hogy Kosztolányi Dezső és Nemes Nagy Ágnes miért csak (?) verseket írt, Juhász Gyula és Áprily Lajos pedig miért költeményeket az Osiris-kiadások címei szerint. A helyzet és a fogalmak használata pedig egészen képlékennyé válik, ha ki is nyitjuk a köteteket.

A Kölcsey Ferenc összes költeményei című kötetben például egyetlen költeményt sem találunk, hiszen a szövegek Versek összefoglaló, a borítón belüli cím és Tartalom alatt sorakoznak, annak megfelelően, ahogy a szerkesztő, Szabó G. Zoltán az Osiris-kiadás alapjául szolgáló kritikai kiadást is sajtó alá rendezte, megjelentette: Kölcsey Ferenc Versek és versfordítások. (Universitas, Bp., 2001.) Viszont ezzel még nincs vége a műveket hol versnek, hol pedig költeménynek keresztelő folyamatnak, hiszen a kritikai kiadás könyvcímbeli verseit ugyanott Költemények besorolás alatt kezdhetjük el olvasni, illetve persze a tartalomból kikeresni, azaz: pontosan fordítva, mint az Osiris-kiadás kötet- és fejezetcíme. „KÖLTEMÉNYEK 1. [Pálnapi köszöntő]” – így a kritikai, „VERSEK [Pálnapi köszöntő]” – így az Osiris-kiadás.

Úgy látszik tehát, hogy a két kifejezés nagyrészt szinonimaként működik és tölt be meglehetősen előkelő szerepet a könyvek borítójára kerülve a magyar életművek cím- és kiadói gyakorlatában, viszont a használati szabályok persze mégsem teljesen ekvivalensek. S ezt még csak nem is a klasszicizálódás mértéke vagy valamiféle látens időhatár szabja meg, hiszen – ha megérzésem és szelektív olvasottságom nem csal – az idézett 20. századi példákon kívül a kiadási szokás szerint a fiatal költők is többnyire Ifjúkori költeményeket írnak (a Zsengéken kívül). S hogy ne magyarázzam túl a dolgot: azt gondolom, Nemes Nagy Ágnes is írt költeményeket, s hogy Juhász Gyulának is vannak jó és rossz versei, Tompa Mihály pedig főleg költeményeket akart írni, de nagyobb részt versek lettek.

A szükségszerű – és a történetiség elvének megtagadása nélkül aligha egységesíthető – döntés tehát kiadói és szerkesztői feladat az árnyalatnyi, de bizonyára mégis fontos, esetenként úgy tűnik, hogy irodalomtörténeti jelentőségű eltéréssel kapcsolatban. Főleg a 19. századi művek esetében, ahol még – Kölcsey kritikusi alapfogalmainak példájával és némi áthallással élve – „poéta” és „versifikátor”, s ebből következően az általuk létrehozott szövegek között is, ahogy mondani szokták: ég és föld a különbség. S vajon nem ugyanezt a poétikai, alkotói különbségtételt látjuk-e viszont mondjuk a Csüggedés („Géniusz száll az énekes keblébe” stb.) és például a Panasz („jaj annak aki engem/Verset írni búmra megtanított”) nyitó versszakaiban, s ez alapján a diakrónia elve nem érvényesülhetne-e határozottabban a címadási gyakorlatban is? Mert vajon mit kutat a magyar irodalom történetében a Nemzeti hagyományokat író Kölcsey vagy a Naiv eposzunkban Arany János: verset vagy költeményt? És csak interpretációs vagy egyben textológiai, kiadói, irodalomtörténeti kérdés-e az, hogy egy életművet milyen címkével lássunk el, esetleg annak ellenére, hogy a megnevező műfaji fogalom jelentése bizonytalanná, elmosódottá vált? S ha az instabilitás nem túl kellemes, melyik irányba mozduljunk el a kettősség fenntartása helyett?