 Hulladékból – termék |
Végre nem leng be mindent az átható lángos- és sültkolbász-szag. Sok év után végre van a belépő leszurkolásáról tanúskodó karszalag, amit minuciózusan ellenőriznek. A Malomszigeten például két bejáratnál is, de a sufnituning, a buhera, a lejmolás és az „amiért lehet, azért nem fizetünk” őshazájának nemes lélekkel megáldott szülöttei számára a 300 (háromszáz) forintos sétálójegy túl drágának bizonyult. Az élményről azonban nem akartak lemaradni, így az Eger-patak nem jegyigényes partjára ülve részesültek a kultúrából. Végre hiányzik a bazársorból 2500 forintért slagra szerelhető virágot áruló kereskedő; ellenben ott a szittyacuccos, a szemtréneres, az aurafotós, a tönkölybúza párnás, és ismét egyesültek a világ somogyvámosi kézi készítésű fürdőszereit forgalmazói. A műsorfüzet ezúttal nem színes, nem országos programmagazin különszámaként jelent meg. Ami benne áll, az többnyire nem húzónevekről szól. Aki még ilyen időkben is itt van, az többnyire tudásszomjának oltására vágyó hardcore Völgy-járó (esetleg magát virággyermeknek képzelő alig-érettségizett).
 Örökségvölgy – szórólapok |
Az ÖrökségVölgy keretében harmadszor települ ki jelentős erőkkel a kastélyba a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Az ötlet a keszthelyi kirendeltségtől származott, s a pesti központ kapott az alkalmon. És milyen jól tették. Különben honnan tudhatnánk meg, mi mindent nyilvánítottak védett épületté 2007-ben? Vagy mikor kalandozhatnánk a harangok világában, Debrecentől Dorogig építészetileg izgalmas sportépületekben, a szecessziós Szabadkán – de ami itt és most a legfontosabb: mikor máskor tudhatnánk meg mondjuk azt, hogy a kapolcsi Krajczár- vagy Bukovecz-malmot Kremmer Jenő mérnök tervei alapján készítették? Ez utóbbi tudásmorzsa az egyik Völgyutak épületei című kiadványból származik. A hét darab egylapos szóróanyag a nevezetességeket veszi számba, és turistakalauzként szolgálhat, már ha nem kezdünk el falutekeregni építésszel, művészettörténésszel, régésszel, erdésszel, netán helyi polgármesterrel.
 Dr. Csiky László szobrai. A szerző felvételei |
Van az úgy, hogy megvilágosodik az ember. Különösen olyan esetekben, ha azt hallja négy hangszóróból, hogy tütürütütürürü, dadada, blugyblugyblugy, vinnyogás, dübögés, rohangászás zajai. És ilyenkor hiába a legautentikusabb, szerzői magyarázat, mely szerint a mű Mozart papa Gyermekszimfóniája hatására született, a Stockhausenben kevéssé járatos hallgató a darab 10 perc 4 másodperce alatt azon töpreng, hogy tulajdonképpen akár elektroakusztikus zeneszerzéssel is foglalkozhatna. Jó, nem az a suszterinasoknak slágergyártási ambíciókkal írt zene, de hát vannak ma még suszterinasok?! Azt képzelem, ez a világvégi zene, amit majd a mindent megsemmisítő atomrobbanás utáni nagy kihalt semmiben hallatszik. Az egyik darab bennem körülbelül az éjszaka nyomasztó sötétjében a szünetjel hangjaira összeütköző eltévedt űrhajó és elszakadt kötelű búvárharanggal zaját idézi fel, a másik meg a női gregoriánkórust szállító kamion zuhanását egy szakadékba. Csupa-csupa képzavar… Aztán mire véget ér a Szférák zenéje, az EAR (Electroacoustic Research) együttes előadása? koncertje? – az esemény műfaji megnevezése nem egyszerű, mivel a kompozíciókat a kapolcsi katolikus templomban CD-ről halljuk, a három zeneszerző viszont minden darab előtt rövid bevezetőt mond a keletkezésről –, a dilettáns még mindig nem fedez fel egyetlen emberi hangot sem a szintetikusságban, abban azonban teljességgel bizonyos, hogy először furák ezek a szférák, aztán viccesek, de rövid távon megszokhatók.
Csöndesebben szolgálnak épülésünkre az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkatársai, a bridzsbarátok, az Afrika-támogató magyar alapítványok, a globalizáció kihívásaival bátran szembeszálló szervezetek képviselői, a méltányos kereskedelem hívei, a természetvédők, valamint a Hulladékból termék, és az ahhoz kapcsolódó KIUTAK 2008 utazó propaganda-kiállítás alkotói (utóbbi egyébként a Reneszánsz Év keretében). Nekik köszönhetően kipróbálhatjuk, milyen érzés a vörös szőnyegen járni – már ha az a vörös szőnyeg mezőgazdasági nejlonzsákból és műanyag bevásárlószatyrokból készült, és elmerenghetünk azon, hogy a kimustrált használati tárgyakból akár műalkotások is születhetnek.
Kapcsolódó cikkünk:
Papp Tímea: Jött egy busz. Nyugat 100 – Kapolcs