José María Yazpik, Cecilia Roth |
A Szeretők, utazók egyetlen különlegessége, hogy szinte végig egy repülőben játszódik, amelynek egy kis indulás előtti szerelmi affér miatt (Antonio Banderas és Penelopé Cruz két teljes percet tölt eközben a vásznon) elromlik a futóműve, így nem tudnak Mexikóba indulni, hanem Spanyolország felett köröznek, míg egy kényszerleszálláshoz megfelelő kifutópályát kapnak. És eközben a fedélzeten az első osztály utasainak érzelmi, társadalmi, gazdasági és persze nemi élete bontakozik ki – mert az unalmas köznépet, a turistaosztályt bealtatózták, hogy ne sok vizet zavarjanak. Ott utazik egy kopasz és korrupt bankigazgató, a luxusbordélyt vezető és klienseit a légyottokról készített videókkal zsaroló Norma, a jövőbe látó szűz médium és a három meleg steward, meg a két pilóta, akik között a nap folyamán bonyolult viszonyok és kevésbé bonyolult testnedvek nyomai rajzolódnak ki.
Hugo Silva, Raúl Arévalo, Carlos Areces |
Ha megpróbálunk eltekinteni attól, hogy egy olyan rendező munkájával állunk szemben, akitől komplexebb gondolkodást és megközelítést vártunk el, akkor egyszerű vígjátékként kellene megpróbálnunk értékelni a filmet. A Szeretők, utazók klasszikus vígjátéki megoldásként azért hoz létre egy zárt szituációt, hogy nevetni tudjunk a kényszerűségből egymás mellé került és a szélsőséges helyzet miatt egymásnak a szokottnál jobban megnyíló (érted?!) szereplők viselkedésén. Csakhogy ebben az esetben a dolog akkor tudna működni, ha a szereplők nem kétdimenziós papírmasé figurák lennének, hanem a közvetlen poénhoz feltételül szükséges információkon túl is rendelkeznének valamilyen jellegzetességekkel. Erre már csak azért is szükség lenne, mert itt valójában egy katasztrófafilm-paródiával állunk szemben, ám ahhoz, hogy valami az eredeti műfaj feszültségére legalább emlékeztessen, és így a figyelmet és érdeklődést fenn tudja tartani, halványan aggódnunk kellene értük. A film kétharmadánál azonban arra jöttem rá, hogy az sem érintene meg különösebben, ha a gép lezuhanna és minden utasa odaveszne: Almodóvar nem akar vagy nem tud még minimálisan életszerű karaktereket sem teremteni. Persze tudjuk, hogy nála a karakterek gyakran egy-egy eszme vagy főleg érzelem megtestesítőiként eléggé egysíkúak tudnak lenni, itt azonban szemernyi komplexitás sincsen.
Guillermo Toledo, Lola Duenas, Miguel Ángel Silvestre, Laya Martí. Fotók: PORT.hu |
Ráadásul a Szeretők, utazókban a történet sem működik, elsősorban kiszámíthatósága, másodsorban pedig ötlettelensége miatt. Az alapszitu felvázolása után az egész filmben egyetlen olyan fordulat nincsen, amire ne számítanánk, vagy ami ne lenne irreleváns. A film feléig még valahogy csak eldöcög a dolog, de onnantól az egész csak önismétlés, ugyanazon felállásoknak (érted?!) minden előrelépés nélküli egyre harsányabb és leegyszerűsítőbb újrajátszása zajlik.