A világon minden – talán így lehetne a Lessingről elnevezett hamburgi fesztivál idei mottóját lefordítani. Minden benne van. Legelőször is minden, ami érinti a ma emberét. Az első két napban például a háború és a békétlenség. UPOR LÁSZLÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Genderelmélet és a genderelmélet kritikája. Hogyan jelenik meg mindez a nyelvben, a nyelv változásaiban, és hogyan aknázza ki ezt a napi politika Magyarországon és Németországban? JUHÁSZ BORBÁLA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A Király úgy keresztezi a fikciót a valósággal, hogy Zámbó Jimmy ellentmondásokkal teli pályafutása még azok számára is izgalmas felemelkedés- és bukástörténetté válik, akiket amúgy hidegen hagy a magyar popszakma legendás alakja. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Igazán hangulatos a Kályha Kati című előadás első felvonása. Kocsma, kályha, kedves kocsmáros, szórakoztató buffo-páros (nem énekelnek ugyan), jövés-menés, tablóféleség. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A BIDF idei jelszava „Tiszteld az életet, Ne ölj!”. A mottót olvasva persze egyből a szomszédunkban zajló háborúra asszociálunk, ám a felszólítás – ahogy a korábbi versenyprogramokban is - ennél jóval tágabb kontextusban értelmezendő. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Szépművészeti Múzeum Hantai, Klee és más absztrakciók című tárlata kis alapterületű, de nagy kiállítás. KÁNTOR VIOLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mintha csak szaporodna azoknak a történeteknek a száma, amikről úgy érezzük, időről időre újra el kell őket mondani. Az ok egyszerű: az évszázadok alatt nem tanulunk semmit, cserébe viszont folyamatosan felejtünk. Kohlhaas legyen a talpán, aki ma győzni tud. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
