Sokszor és sokfelé zsűriztem – s talán még fogok –, de örömfesztiválon eddig nem. Márpedig az, ami Nyíregyházán kilenc napon át zajlik, örömünnep a javából. S ennek csak egy szelete a színházi. NÁNAY ISTVÁN ÖSSZEFOGLALÓJA.
Vidor Fesztivál 2009
ZSŰROR SZEMMEL
BRAVÚRÁRIA Parti Nagy Lajos: A hét asszonya / Nemzeti Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009, POSZT 2009, Vidor Fesztivál 2009
Csákányi Eszter egyszemélyes produkciója nem monológ, nem monodráma, nem megszokott formájú önálló est, bár mindből van benne egy kicsi. Leginkább olyan bravúráriához hasonlítanám, amelyben kivételes képességű operisták adnak számot technikai és művészi tudásukról. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
2D Pintér Béla és Társulata: A soha vissza nem térő / III. Deszka Fesztivál, Vidor Fesztivál 2009
Pálmafa és kecske, géppuska és koktélpohár, szendvics és bárányfelhő, szivar és Rolls-Royce – mindezen javak kétdimenziós papírmasé kiszerelésben jelennek meg Pintér Béla új előadásában. Kár, hogy a nagymértékű dimenzióvesztés mintha az előadás egészét is sújtotta volna. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
AZ ÜVEGHEGYEN TÚL Hű, de messze van Petuski! / Stúdió „K”, POSZT 2009, Vidor Fesztivál 2009, DASZSZ 2009
Venedikt Jerofejev Moszkva–Petuski című kisregénye nem ivászati kézikönyv, bár annak is felfogható. A remek szöveg olvasása közben a könnyeivel küszködik az ember, kacagva sír vagy fordítva. De nagy kérdés, hogy kívánkozik-e mindez színpadra… Nagymonológ három hangra. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
MAGUNKON RÖHÖGÜNK Savaria Kamaraszínház: Czukor Show / POSZT 2008, Vidor Fesztivál 2009
„Arról volt szó, hogy színházba jövünk” – méltatlankodik a Nemzeti-beli vendégjáték után ártatlanul mosolygó családtagjai felé fordulva egy negyvenes, rezervált hölgy. Vajon igaza van? Tényleg nem színház, amit láttunk? Igen is, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.