 Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni, video-részlet, 2010 |
Gőbölyös Luca Férjhez akarok menni projektje afféle best of koraesti műsorsáv produkció: van itt főzőshow pedáns, cseppmentes konyhával, telenovella a párfogás alapvető kérdéseiről, na meg reality a háziasszonyka, Luca és a behálózni kívánt öltönyös próbababa alakuló viszonyáról. A Knoll Galériában ősi, házi praktikákból szőtt séfkurzuson vehetünk részt, amelyben olyan klasszikus recepteket tanulhatunk meg, mint a körmös pogácsa vagy „Az Igazi” nevét feltáró túrógombóc. A falakon meleg fényekkel komponált szakácskönyv-illusztrációk sorakoznak öt elemi párkapcsolati témakörben: „Az Igazit” megtalálni, elbűvölni, férjhez menni hozzá, visszaszerezni, majd pedig elveszejteni, ha mégiscsak elég lett az örök hűségből. Ha pedig a képek és a receptek nem bizonyulnának elég pontosnak, Gőbölyös Luca saját főzőshow-videója gondoskodik a lépések pontos magyarázatáról.
Az olyan ismert klasszikusok mellett, mint a gombócba főzött vagy almára írt potenciális férjjelölt-nevek, kevéssé ismert, ám annál extrémebb technikákkal is találkozhatunk. A közönség nagy kedvence volt például a menstruációs vérrel pikánssá tett habos-fahéjas alma, a finomra aprított fanszőrrel meghintett capuccino, a használt bugyival forralt, citromos meleg itóka, illetve a garantált elhagyáshoz vezető bal ruhaujjon keresztülcsorgatott vizelet. A módszerek igencsak durvának tűnnek, megjelenítésük mégsem elrettentő vagy vérfagyasztó. Épp ellenkezőleg, Gőbölyös Luca fotói olyan meghittek és kívánatosak, mintha a legínycsiklandóbb fogásokat felvonultató szakácskönyv illusztrációi lennének.
 Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni – Kifordított ruha, 2010, fotó dibondon, 30×30 cm |
A gilisztaűző varádicsból sütött mágikus gyűrű (a behálózni kívánt ifjút ezen keresztül kell szemünkkel bűvölni, közben pedig egy rövidke ráolvasást mormolni) olyan rusztikusan elragadó, mintha egy ünnepi dekorsüti-recept illusztrációja lenne. Az éjszakára hónunk alá rögzítendő, így meglehetősen pikáns bukéval megáldott cipó ropogós, meleg fényekben pompázik, akár egy illatos pékség promóanyaga. A fanszőrös kávé képe simán beleillene a Gerbaud képes menüjébe (mondjuk csokipókhálós kávékülönlegességként), a formás vércseppecskével megbolondított attraktív pálinkás koktél pedig a soha el nem készített vendégváró italok színes könyvecskéjében is szerepelhetne.
A főzőshow epizódjai a képekhez hasonlóan megnyerők és elegánsak. Gőbölyös Luca Stahl Judit és Nigella vonalán haladva adja elő saját, népi babonákból táplálkozó receptjeit. A szerephez hozzátartozik a leírások kiegészítése a gyakorlott háziasszony praktikáival, mint például, hogy a pogácsába sütendő körömről először mossuk le a lakkot, vagy hogy a kifőzendő bugyi lehetőleg legyen fehér. Mindez csillogó munkafelületek, kerámia főzőlapok és minimál dizájnú porcelánedények között történik, Gőbölyös Luca arcán pedig ott csillog az elmaradhatatlan, örök házitündér mosoly.
A Gőbölyös által bemutatott nőalak az a klasszikus figura, akinek az élete a párválasztás mentén artikulálódik, és akinek az aktivitása és identitása a férfi oldalán, hozzá képest rajzolódik ki. Nem utolsósorban ez a női karakter az, amelyet a feminizmus (legyen szó akár aktivista mozgalomról, akár irodalomelméleti diskurzusról) mindig is lebontani igyekezett, és amelyet, úgy gondoljuk, épp e mozgalmaknak és gondolatoknak hála, mára magunk mögött hagytunk. „Ugye, érezzük az iróniát?” ‒ kérdezte Baán László a kiállítás-megnyitón, és igen, érezzük (de legalábbis reméljük), főleg így, stahlos, nigellás, vacsoracsatás celebköntösbe bújtatva.
 Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni – Alsógatya négylevelű lóherével, 2010, fotó dibondon, 30×30 cm (Forrás: Knoll Galéria) |
A kiállított, Paprika TV-be illő praktikák valóban az irónia nyomát viselik magukon, vagyis nem jelölik, hogy amit állítanak, azt komolyan gondolják-e, vagy épp ellenkezőleg, kigúnyolják. Az irónia lényege éppen ez a jelöletlenség, és az ezzel járó felcserélhetőség. Kiderülhet ugyanis, hogy amit iróniának gondoltunk, ott a szó szerinti jelentésre gondolt a beszélő, de amit komolyan gondoltunk, annak meg az ellenkezőjét állítja partnerünk. Ez a bizonytalanság állandó gyanakvást szül, hiszen sosem lehet tudni, kin csattan épp az irónia ostora.
Gőbölyös jó érzéssel adagolja ezt a kellemesen billegő iróniát. Videóin mosolygunk, mégis érdeklődve végignézzük, hogyan gyúrja meg a túrógombócot, és vajon az ideális férfi neve kerül-e elő belőle. Képeiben felismerjük a szakácskönyvek komolyan nem vehető bulvárirodalmát, mégis boldogan visszük haza a praktikákból összeállított recepteskönyvet. Gőbölyös gúnyt űz a minden szempontból tökéletes, kedves, szép, szorgos és a fakanalat mesterszakácsi szinten forgató nőalakból. Ugyanakkor mégsem tudunk mindezen őszintén kacagni, hiszen az, amin élcelődünk, kicsit mi magunk is vagyunk.
A kiállítás leleplezi a feminizmus által lebontani kívánt, mégis állandóan újratermelődő, a patriarchális kultúrában megfogalmazódó, a férfi hiányaként definiált klasszikus nőt. Gőbölyös felmutatja, hogy ez a figura napjainkban a háztartását szoborszerű mosollyal vezető, tüchtig konyhás, kereskedelmi csatornás nőalakban ölt testet, aki az ősi, a népi kultúra mélyen gyökerező hiedelemvilágához tartozó elemeket is képes gyarmatosítani. Mindez az irónia pedig visszaüt a kedves látogatóra, hiszen feminizmus ide vagy oda, napjaink legvadabb szinglije is képes túrógombócot főzni, benne a hőn áhított Mr. Big nevével.
A kiállítás megtekinthető 2010. május 29-ig.
Vö. Mélyi József: Alsógatya, négylevelű lóherével
Dékei Kriszta: Kávé szőrrel