2015-ben a krakkói Mocakban volt közel tíz év műveit átfogó kiállítása, tavasszal ugyanott résztvevője volt egy nagy nemzetközi kiállításnak, de Nemes Csabának vannak alkotásai a bécsi Albertina és a párizsi Pompidou Központ gyűjteményében is. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
„…létezésük mindig a legmélyebb közvetettség kísérteties tartományában zajlott, mert kézzelfoghatóak voltak, de elérhetetlenek, mert jelenlévők voltak, de megragadhatatlanok, mert maguk voltak a létezés, miközben a létezésből mégis ki voltak zárva…” IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A kiállítás címe ismerősen cseng, de nem holmi plágium miatt, hanem az aktuális magyar kulturális élet ismeretében: naprakész, honi helyzetjelentésre számítunk, de kiderül, hogy mindaz, ami a képeken van, máshol történik, legalábbis papírforma szerint. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Nemes Csaba a 2006-os Szabadság téri tévéostromra reflektáló munkáját animációs filmekből készítette (Remake, 2007). Több alkalommal is használta tévéműsorok hatásmechanizmusainak és eszközeinek játékos eltorzítását (Puhányok, 2009; Állj ide!, 2010) – úgy tűnik, mintha műveiben nagyon is tudatosan tematizálná a közéletet. SIMON BETTINA ÍRÁSA.
Az irodalomban megszokott formai elem az egyesszám harmadik személyű elbeszélő – de felvehető-e ez a pozíció a festészetben? S ha igen, meddig tartható, és miként hat ez a művek lehetséges értelmezéseire? DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
A kiállítás üres terekre fókuszál, amelyeket az ember ösztönszerűen tölt meg kreatív, fiktív alakzatokkal. Legyen szó akár egy bánya tárnáiról, akár a nemzeti múlt tátongó, romantikára csábító hiátusairól, mesék élednek, hogy aztán valósággá kövüljenek. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
Nemcsak a monogram köti össze a német diákmozgalmak karizmatikus alakját és a generációja legtávolabbra látó szellemeként tisztelt szociológust, hanem az a „feledhetetlen szócsata” is, melyet 1968-ban egy autó tetején ülve vívtak meg. Értékek, jelmondatok, reflexiók képekben. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Gőbölyös Luca kiállításán megtudhatjuk, hogy a férjre vágyó nő citromos, forralt bugyilével hódít, kifordított ruhával pedig megszabadul szíve választottjától. A klasszikus boszorkányságokból kevert kortárs főzőshow-t nagy adag iróniával is meghintette a művésznő. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.