Márpedig aki a kilencvenedik életén túl fog emlékei megírásába, attól minden emberi hiúság távol áll. Gondolhatná magát fontos szereplőnek is, hiszen a fasizmus elől menekülő magyarok közül csak kevesen vállalták fel azt a nem éppen veszélytelen szolgálatot, hogy az egyre komorabb belpolitikai helyzet, a történelmi katasztrófa elől menekülve, részt vegyenek Magyarország felszabadításának reménytelennek látszó küzdelmében.
A ma kilencvenhét esztendős Francis Shelton jómódú pesti polgári családban született, ennek megfelelően sokoldalú nevelést kapott, amelynek számára legfontosabb része volt a zene, a cselló szeretete. Jogot végez, mert sosem érzi magában azt a tehetséget, ami az akkori rendkívül nívós magyar zenei életben kiemelkedő karriert biztosíthatna számára. Egész életében műkedvelő zenész marad, anyagi gondoktól csak ritkán érintett világfi, aki azonban az Anschluss pillanatában, egy zeneakadémiai koncert szünetében megvilágosul: innen el kell mennie, Hitler nem fog megállni Ausztria határainál. Talán a legfontosabb tanulság a mai olvasónak, hogy Magyarország és a befogadó államok mennyi akadályt gördítettek a kivándorolni szándékozó zsidó származásúak elé, hogy hiába volt meg valakiben a politikai éleslátás, nagyon sok pénz és ügyesség kellett ahhoz, hogy elhagyhassa az országot.A könyv talán legszívszorongatóbb része, amit a fasizmusba rohanó, kopottasan fényűző, de még mindig vonzó Budapestről fest, a számtalan kávéházról, ahol mint műkedvelő zenész fellép, a gazdag zenei életről, a világhírű és később világhírűvé váló akadémiai tanárokról és növendékekről, a pesti zsidóságról, amely képtelen belátni, hogy az asszimiláció majd egy évszázada csak hímes máz volt a mélyről egyre agresszívabban előtörő vad idegengyűlöleten. Hogy semmi érdem és tehetség, semmiféle sorsközösség vállalása nem teszi érvénytelenné a zsidó származást.
Kalandos utazás Teheránba, ahová hamis papírokkal elszerződik bárzenésznek, egy teljesen idegen kultúra és omlatag politikai helyzet, ahol szinte csak a sah személyes érdeklődésének köszönhető az európai kultúra iránti figyelem, ahol a német szimpatizáns kormányt néhány tanklövéssel teszik a szovjet és angol érdekszféra részévé. A huszonéves ifjú gazdag tapasztalatokkal gyarapodik, szerelmek és kuplerájok világában él, szinte etnográfiai körképet ad a nőkkel való érintkezés lehetőségeiről, visszafogott, mégis roppant informatív ez az anyaghalmaz, a testiség fogalmát tucatnyi módon átélve és értelmezve, itt mintha túlságosan is szerény volna, holott tapasztalatokban, mai értelemben véve, irigylésre méltóan gazdag.
Az angol követségen keresztül később komolyabb célok közelébe ér, szeretne önkéntesként a háborús eseményekben részt vállalni. De a magyarokkal ekképpen is nehéz a helyzet. Nincs hivatalos magyar ellenállás sem az országon belül, sem a határokon kívül. A Közel-Kelet országaiban készítik fel hosszú hónapokon keresztül a bevetésre, megismerjük közben a szórványosan zsidók lakta Palesztinát, Haifát, az angolok által megszállt Kairót. A Magyarországra sugárzott rádió szerkesztője, bemondója lesz Palesztinában, majd Olaszországban. Egy antifasiszta magyar arisztokrata, Pálóczi-Horváth György, az angol kémszervezet ügynöke egyengeti útját. A háború fordulatai semmiképpen nem kedveznek a magyar demokratikus ellenállók számára, az ország felszabadítása késik: ahelyett, hogy az Észak-Olaszországot elfoglaló amerikai-brit csapatok a Balkán és Magyarország felé indulnának, átengedik a területet és a politikai befolyást a Szovjetuniónak.
A magyar ellenállás tagjai egyedül maradnak, szinte pénz és összeköttetés nélkül sodródnak az események mögött, s egy nap hősünk is arra ébred, hogy a koncentrációs táborokból kiszabadított nemzetközi, volt foglyok táborában kap elhelyezést. Mintha minden érdeméről megfeledkeztek volna: egy lesz azok közül, akik hontalanul, a nagyhatalmak érdekeinek kiszolgáltatva várnak sorsukra. Talán a könyv legnagyszerűbb pillanata, amikor a volt auschwitzi görög táborlakó üdvözlésére ógörögül válaszol: „Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki messzire bolygott”. Hiszen hányódó sorsüldözöttként valóban bejárta azokat a tájakat, ahová a görögök háromezer éve Helénáért elindultak, hogy Tróját elfoglalják.
Ha az emlékezés végső soron pozitív fordulatot vesz is, hiszen az igazoló tisztek nagy része bizonyítja Francis Shelton (Schönberger Ferenc) érdemeit, és megkapja végül az angol állampolgárságot, a jogot az emberi élethez, de nem kapja meg soha többé annak a fájó hiánynak a magyarázatát, hogy miként is válhatott a világ ilyenné, a XIX. század szép ígérete nemzedékeket kínzó traumává.