Aligha képzelhető el ugyanis ennek az ellenkezője: a „szélesnek” mondott olvasóközönség nagy kerekasztal-disputája az ún. magas irodalomról.

Imre László irodalomtörténész, Alföld-díjas

A december 3. és 6. között rendezett eseménysorozat a Csak a nőkön nem fog az idő…című kabaréesttel kezdődött, s a Csengey Dénes íróra történő emlékezéssel végződött (akit főleg Cseh Tamásnak költött dalszövegei folytán lehet[ett] népszerű írónak is tekinteni). Az Alföld-díjasok (Imre László irodalomtörténész, Kőrösi Zoltán író, Szilágyi Ákos költő, esztéta) estje, négy rendhagyó irodalomóra, az Alföld Stúdió tanulmány-antológiájának, a Szótérnek a könyvpremierje, a 2000 című folyóirat szerkesztőivel folytatott beszélgetés, valamint Kepes András könyvbemutatóval egybekötött délutánja illeszkedett még a gazdag programba.  Csütörtöktől szombatig az V. Debreceni Könyvszemle együtt zajlott az Irodalmi Napokkal a város egyik új épület- és intézmény-büszkeségében, a Kölcsey Központban. Az eseményen időnként érződött, hogy a Mikulás-hétvége nem feltétlenül kedvez – például a konferenciának (bár amikor „csúcsra jártak” az előadások, nem volt üres hely a fekete körfüggöny ölelte, színházias térben); viszont Görömbei András akadémikus Sütő András-előadásán érdeklődő diákok százai töltöttek meg egy egész báltermet.

Kőrösi Zoltán író, Alföld-díjas

A főreferátumok biztos alapot képeztek a Népszerű irodalom-vitához. Veres András, az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője az irodalom területéről többek között a tömegfilm és a könnyűzene világába is átrándult, a kultúra monopolizálását motiváló társadalmi presztízs(ek) gyöngülését, az olvasási, mű-befogadási szokások radikális átalakulását higgadtan taglalva. (Kitért arra is: az Amerikai Egyesült Államokban „Barack Obama sikerét föltehetőleg nagymértékben segítették elő olyan hatásos filmsorozatok [24; Az elnök emberei], amelyek előkészítették lélektanilag egy afro-, illetve latin-amerikai származású elnök elfogadását”.)

Kamarás István író, olvasásszociológus többek között arra figyelmeztetett: a siker fogalma, ténye egészen mást fed nők és férfiak, idősek és fiatalok, vallásos és nem vallásos olvasók, magasabban vagy kevésbé képzettek között. Az ezredforduló után – a vizsgálati tapasztalatok szerint – a köztudottan piacorientált „placcon” a magyar sikerkönyvek aránya csökkent az angolszász irodalom sikerkönyveivel szemben (ebben az európai és az észak-amerikai olvasási szokások közeledése, az érdeklődés viszonylagos homogenizálódása is szerepet játszik). Példaként jelezte továbbá: Rejtő Jenő vagy Jaroslav Hašek hazai közkedveltségének visszaesése elsősorban a nőolvasók elutasítóbb magatartásával magyarázható, míg Guy de Maupassant vagy Móricz Zsigmond esetében jellemzően a férfiak mondanak inkább nemet. Örvendetes, ha a sikerlisták élén a magas irodalom alkotásai foglalnak helyet (emlékezetes, hogy a televíziós A Nagy Könyv műsorsorozat az Egri csillagok diadalával zárult; Esterházy Péter, Tóth Krisztina és mások neve új köteteik megjelenésekor rendre

Szilágyi Ákos költő, Esztéta, Alföld-díjas

a Top 10-ek élén bukkan fel – nincs azonban olyan erős olvasói bázis, amely hosszabban ott is tartaná őket, könyveiket az élbolyban). Azonban – s ezt Veres és más is hangsúlyozta – a népszerű és az értékes irodalom sosem volt egymást feltétlenül kizáró terrénum. A magas irodalom és a populáris irodalom történetileg is összefügg, s a társadalmi szükségleteket ma is körültekintően kezelendő összefonódásokban, szimbiózisokban elégítik ki a különféle szubkultúrák számára. Ebben a kontextusban vált érthetővé, hogy egy szappanopera alkalomadtán felérhet egy „népfőiskolával”, s a sznobéria nem mindig káros a nemes irodalmiság aspektusából.

Nem mondhatni, hogy magasra csapott volna a vitakedv: a két magvas előadás után következő korreferátumok egyre inkább az ezúttal is szűkre szabott idő, a kényszerűen tempós ismertetés szorításába kerültek, ugyanakkor nem provokatív, inkább szakszerűen kifejtő közelítésükkel tűntek ki. A teljesség igénye nélkül említjük, hogy Szávai János egyetemi tanár a blogok világáról, szövegképző hatásáról értekezett, S. Sárdi Margit egyetemi docens témája a már elnevezésével is meggondolkodtató tudományos-fantasztikus irodalom (a sci-fi) volt, Turczi István költő pedig a vaskosabb kifejezésekkel cseppet sem szemérmeskedő esszében szólt az erotikus irodalom paradoxonjairól. Ezt a kiselőadást már-már jótékonyan horzsolta volna a terem hátsó soraiból kiszűrődő „Mi ez…? Hát mi ez… – irodalmi tanácskozáson…?!”, de a rövidke gyújtózsinór kevésnek bizonyult egy igazi ellenvélemény ízlésgránátjához, szellemi robbanásához. Senki nem esett neki – szavakkal felfegyverkezve – senkinek: a dialógus a prelegálásba falazta magát.

Természetesen a lehetséges párbeszéd (mely azután a kötetlen eszmecserékben meg is nyilatkozott) a december 4-i szakmai délután nyomán még kibontakozhat: az Alföld című folyóirat a tervek szerint áprilisi vagy májusi számában adja közre az elhangzottakat.