Ami Los Angelesnek a Szemtől szemben, az a Fülöp-szigetek fővárosának vélhetően Sean Ellis harmadik nagyjátékfilmje. A zsánerturistának nevezhető brit direktor horrorok és romantikus dramedyk után ezúttal a bűnfilmek birodalmába kirándult. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Hat év, egy nagyjátékfilm a délszláv háború utóhatásairól. Napjaink egyik legméltatottabb szerb szerzője, Srdan Golbovic ezúttal klasszicizáltan, méltóságteljesen dolgozza fel országa traumáját. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Fél lábbal az óhazában, a másikkal az Újvilágban: a messzi Izland legismertebb auteur-je eddig legutolsó otthoni mozijával már végképp bebocsátást szeretne nyerni az Álomgyárba. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Két év alatt öt nagyjátékfilm – az utóbbi időben híresen munkamániássá vált Steven Soderbergh termékenységi ciklusának talán legsikerültebb darabja kerül most a vásznakra. A Túl a csillogáson pusztán a felszínen gejl híresség-bemutató, valójában árnyalt férfimelodráma. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Mi történhet, ha egy filmkészítő a híres impresszionista festőművész életrajzát kívánja vászonra vinni? Legjobb esetben egy, a választott személy éthoszához felérő munka, optimális esetben korrekt mementó, rosszabb esetben jellegtelen dolgozat születik. Gilles Bourdos műve ez utóbbi kategóriába esik bele. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az Álmodozók után újabb regényadaptáció, és újabb művészi fiaskó. Bertolucci nagyon fiatalon, az európai modernizmus idején kezdte pályáját – öregkorára pusztán ordító közhelyekre, hiteltelen belső folyamatok erőltetésére futja tőle. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Az amerikai mainstream és független szcéna legkarakteresebb szerző-direktorait összegyűjtő portrékötet többé-kevésbé sikerrel elégíti ki a téma iránt érdeklődő olvasók, valamint a korpuszt unalomig ismerő akadémikusok igényeit. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Rapperből színész, majd rendező. A Plan B néven ismert brit zenész, Ben Drew direktori bemutatkozása sikerült bűnfilmes hatáshibrid. Félúton áll a pergő ritmusú, laza gengsztermesék és a köntörfalazást nem ismerő söpredékmozik között, habár az utóbbi irányvonalat minden dinamizmusa, stilizációja ellenére is erősebben képviseli. Ez pedig rögtön előnyökkel indítja. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Arisztotelész óta tudjuk, hogy a rút is lehet szép. A tavalyi év Sundance-kedvence minden percében ezt bizonyítja: Lucy Alibar egyfelvonásos színdarabjából egyszerre naprakész, tragikus és varázslatos feldolgozás született. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Lehetett volna könyörtelen fekete komédia, ám csak egy szenvedélytelen leckefelmondás sült ki belőle. A Börni egy galamblelkű gyilkos története. Hivatalos címe azonban kínos és víg pillanatokat sugall – ami súlyos félrevezetés. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Szégyen, nem szégyen, egy részt sem láttam még a Family Guy-ból, az Amerikai faterból és A Cleveland Show-ból. Seth MacFarlane-nel eddig csak a Hellboy II. vicces füstembereként találkoztam a moziban. SZABÓ ÁDÁM ÍRÁSA.
A Bikanyak alkotói az Oscar-ceremónián Nader és Simin ellenében kaptak ki, a belga jelöltet mégsem kellene a feledés homályának borítania. Húsba vágó emberi katasztrófa, csapongó bűnfilm: röviden így foglalható össze az eddig rövidfilmeken ügyködő Michael R. Roskam debütmozija. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Nem újdonság, hogy sokak szerint Mel Gibsonnak befellegzett. Botrányai miatt az egykori halálos fegyver a kispadon csücsül, a visszatérés az utóbbi időkben döcögősen megy neki. Ám kurrens akcióparádéjával már jó úton jár, hogy visszazökkenjen a régi kerékvágásba. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Letaglózó rendőrdrámája, a Narkó után Joe Carnahan-től elpártolt a szerencse. A Fehér pokollal helyrehozza megtépázott renoméját: újfent harcedzett férfiak territóriumán poroszkálunk, felségterületükön csontig hatoló hideg uralkodik. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.
Igazi csoda. A legnagyobb Oscar-esélyesnek titulált fekete-fehér stílusimitáció nem pusztán megidézi a némafilmek korszakát, hanem posztmodern játékot is űz annak hagyománytárával. Módfelett aranyos múltba révedés, kortárs mozimágia a mozi mindenkori varázsáról. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA.