Kevés kortárs táncegyüttes büszkélkedhet azzal, hogy valamely darabja akár egy évadot is „túlélne”. Azt még kevesebben mondhatják el magukról, hogy előadásukat nyolcadik éve életben tudják tartani, ráadásul a közönség töretlen érdeklődése mellett. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Jászay Tamás
TÁNCFUNKCIÓK
NEM KEVÉS Szegedi Kortárs Balett: Carmina Burana / Táncfórum 2008, A Tánc Fesztiválja, Veszprém 2009
A Szegedi Kortárs Balett előadásainak befogadástörténetét követve érdekes kettősség bontakozik ki. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
A SEMMI TÖRTÉNIK Hólyagcirkusz Társulat: Don Cristóbal pályázat
A Hólyagcirkusz Társulat 2006-os bemutatójának, a Don Cristóbal pályázatnak a sajtóvisszhangját áttekintve egy dolog azonnal feltűnik. Az ti., hogy az előadásnak gyakorlatilag nincs kritikai recepciója. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
CSODÁLATOS VADÁLLATOK Artus: Rókatündérek
Nemigen tudok felidézni más független színházi előadást, amelyről hasonlóképp egyöntetű szeretettel emlékeztek volna meg a kritikusok. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
EMLÉKTEREMTÉS Artus: Sztélé
Az Artus – korábbi munkáival összhangban – a Sztélé című produkcióban rejtvényt fejt és rejtvényt ad fel. Kultúrturisztikai ősperformansz és élő emlékmű-rekonstrukció egy órában, „godásan”. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
KÉTFÉLE MÁGNES Táp Színház: Keresők
Thália fintorgó papjaiként, a rossz színház apostolaiként, minden szentséget kigúnyoló csepürágókként tartotta nyilván a szakma a mára több mint másfél évtizedes történelemmel rendelkező Táp Színházat – amennyiben egyáltalán tudomást vett róla. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
ANIMÁLT RETTENET Hotel Modern: Camp
Csak ennyi az élet? Irdatlan demiurgoszok közönyösen pakolásszák a néma embertömeget a vonatról a gázkamrába, láthatatlan kezek tolják be a meztelen hullákat a kemencékbe. Perfekcionista munkájukba olykor hiba csúszik: egy rab megkínzott társainak hullái között éledez. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
APOKRIF Ágens és a Természetes Vészek Kollektíva: Ipsum
Istenkísértő vállalkozás az Ipsum. Ágens korábbi ősanya-szerepei után ezúttal a világmindenség boszorkánykonyhájának főszakácsaként tevékenykedik. Biztosan lesznek, akiknek nem fog ízleni a főztje. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TESTI MESÉK T.E.S.T. II. – GK Impersonators, Közép-Európa Táncszínház
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
LÉTEZÉSE HIBÁTLAN Csehov: Ivanov / Katona József Színház
Ha az Ascher Tamás Ivanovjáról szóló hazai elemzéseket szemlézzük, úgy tűnik, a külföldi kritikusok egyöntetű, olykor viharos lelkesedése nálunk az előadás nagyszámú erényeinek elismerésévé, s egynémely hibáinak felrovásává szelídült. Így láttuk mi. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 2. RÉSZ.
CSEHOV TÖRTÉNIK Csehov: Ivanov / Katona József Színház
„A hely pusztító volta rémisztően összevág a be nem teljesített ígéretektől szenvedő, csalódott értelmiségi mélységes levertségével. Hogy meneküljön az ember egy ilyen világból?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 1. RÉSZ.
MŰFAJIDEGENEK Tünet Együttes: Alibi
Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
KÖPJÜNK A KÜBLIBE! Till Attila: Pánik
Till Attila sokat jár moziba. Ehhez a megállapításhoz nem kellett végigböngésznem bulvárlapok tucatjait, elég volt megnézni filmrendezői debütálását, a Pánikot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ERDÉLYI RÓDSÓ Paczolay Béla: Kalandorok
Magyarországon nem létező műfajban elsőfilmes rendező szívesen kipróbálná magát. Fiktív apróhirdetésünk aligha vonzaná támogatók hadát (a nézőkről nem is beszélve), a Kalandorok című film mégis hasonló recept alapján készült. Illetve szerencsére nem egészen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TÖRTÉNELMI TÉRERŐ Katona József: Bánk-bán – Krétakör Színház
Nem éppen drámai alkat a magyar. Az indokok között kedvtelve idézzük a 19. századi gyökerek hiányát: Vörösmarty, Madách és Katona egy-egy játszhatatlannak mondott művével kimerül nemzeti drámairodalmunk. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.