Jelenetek a Találkozásból. Dévai Balázs és Spolarics Andrea |
Varjú Olga és Pásztor Tibor |
Szabó Gábor és Varga Anikó. Fotó: Garamvári Gábor (Forrás: barka.hu) |
Mindezek miatt is különösen merésznek, ha úgy tetszik, provokatívnak tűnhetett többek szemében a kortárs táncos Gergye Krisztián vállalása, aki az Őszi Fesztivál keretében mutatott be a három darabból kettőt: a Találkozást a Bárka Színház stúdiójában, a Temetést a MU Színházban láttuk. A színlap szerint azonban a harmadik darab, a Takarítás is folyton megidéződik: a tematikus-gondolati kapcsolódások mellett a Találkozás tulajdonképpeni kezdése előtt az asszisztens Hajós Eszter szedi össze kapkodva a közreműködő zenészek kottaállványairól a Takarítás szövegkönyvét, de például a Gergye tervezte tér struktúrája, szimbolikája, a színpadot a nézőtértől a játék elején mindkét estén elválasztó hatalmas fehér függöny is egyértelműen idézetként érthető.
Jelenetek a Temetésből. Virág Melinda és Gergye Krisztián |
A két darab (Nádas meghatározása szerint comedia illetve tragedia perpetua) Gergye rendezői képzeletében a lehető legszorosabban összetartozik: a művek egymással és egymásról gondolkodnak. Rituális terápia részesei leszünk a nézőtéren: a Találkozásban a Fiatalember megszületése (azaz újjászületése, felnőtté válása, apjával és annak egykori szeretőjével való kései szembenézése, kettejük – illetve a Fiatalember és az ő apjához hasonlóan szintén csak szavakban megjelenő lány révén már négyük – titkos hatalmi-szerelmi-érzelmi viszonyának szükségszerű kimondási kísérlete) a tét. A Temetésben a férfi és nő közötti küzdelem szó szerint életre-halálra szól: a szavakba öntés (a megváltás) kísérlete itt összefonódik a színházcsinálás, az előadás bemutatásának kényszerével, ami az üres térbe vetett Színészt és Színésznőt sújtja (a darabban kódolt becketti clownerie-t Bocsárdi László bukaresti rendezése fejtette ki hatásosan nemrég).
Az előtérben: Varjú Olga, Pásztor Tibor, Spolarics Andrea, Dévai Balázs |
Gergye legfontosabb értelmezői gesztusa nem válik fölös neologizmussá a Találkozáson: Mária és a Fiatalember alakja meglepő, mégis evidens módon háromszorozódik meg. Egymást keresgélő, körbetapogató monológjaik a három, másban erős színésznő (Spolarics Andrea, Varjú Olga és Varga Anikó) és a három, máshogyan alázatos színész (Dévai Balázs, Pásztor Tibor és Szabó Gábor) révén nagyszabású triptichon alappilléreivé növekednek. A játszók szerepe felcserélhető és felcserélendő: nem egyéniségük, hanem a köztük feszülő kapcsolati háló a lényeges. Háromszor ketten tépik és szaggatják, gyilkolják és nagyon próbálják szeretni itt egymást azért, hogy a Fiatalember létezése végre értelmet nyerjen, s hogy tudatosítsák bennünk, nézőkben: a szül(et)ésnél nincs nehezebb munka.
Gergye Krisztián és Virág Melinda. Fotó: Garamvári Gábor (Forrás: Bárka Színház) |
A Temetésben a már megteremtett struktúra továbbgondolja önmagát: a majdhogynem veszélyesen ferde platón két kortárs táncos (!), vagyishogy a Színész (Gergye Krisztián) és a Színésznő (Virág Melinda) egyensúlyoz és küszködik, előttük-alattuk a mélyben a Találkozás három párosa mikrofonok előtt ül. A két táncos mozdulatait hat színész „szinkronizálja” (és fordítva): fent a testek és mozdulatok, lent az emberi szavak és állatias hangok évődnek és perlekednek, küzdenek és üzekednek – az elsőbbségért, a születésért, a túlélésért, és most már persze a meghalásért is. Az egymásnak feszülő izmok és az egymást megmérő mondatok harca egyfelől végsőkig elszánt, másfelől teljességgel kilátástalan, ettől pedig aztán végtelenül mulatságos.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Őszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.
Vö. Molnár T. Judit: Ők ott sem voltak / Nádas Péter: Temetés
Csáki Judit: "Testünkkel kísértünk" / Találkozás és Temetés
Tóth Ágnes Veronika: Paradox siker / Temetés
Sebők Borbála: Con amore / Találkozás és Temetés
Boronkay Soma: Eltáncolt esték / Találkozás és Temetés
valuska lászló: A kommunizmus megerőszakolja a szerelmet / Találkozás
Kimlei Katalin: A hiány helye / Találkozás és Temetés