Dekadens divatbemutató és szentimentális hipergiccs, mohó életigenlés és barokk haláltánc, kegyetlen személyesség és gátlástalan hatásvadászat. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Dehogy az. Egy román drámaíró, öt marosvásárhelyi magyar és öt bukaresti román színész, egy magyar dramaturg meg egy román vizuális művész azt kutatja, milyen a húsz év után is velük élő történelem. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Az észt előadás előtt fel kellett frissítenem a feledés jótékony homályába veszett gyerekkori olvasmányélményemet. Benedek Marcell fordításába belenézve nehezen tudtam elképzelni, hogy egy alkotó csoport miért nyúl ehhez a szentimentális irányregényhez. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Ágens és társulata a Kortárs Drámafesztiválon színpadi elemeket is felhasználó koncerttel tálalta véleményét a Kodály-módszerről. Talán még nem dobják végleg a süllyesztőbe, hiszen az együttesük neve is ez, nem csak a „darab” címe. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE.
Az angolszász területen kedvelt felolvasószínházi műfaj, a PPP (Play, Pie, Pint) mintájára az idei Kortárs Drámafesztiválon süteménnyel és itallal várták a nagyérdeműt a darabok felolvasása közti szünetben. A két délután azonban nem emiatt volt kellemes. MIKLÓS MELÁNIA BESZÁMOLÓJA.
Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a Nevet a nap az eredetihez képest jelentősen más tér miatt nem működik Budapesten. Nem állítom biztosan, csak érzem, hogy a balladain kívül másféle félhomály is beárnyékolja Rona Žulj történetét. Ezért beszéljünk az előadásról. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Mi keresnivalója van a jó nevű kortárs táncos-koreográfusnak a – Balassa Péter szavaival – szűkös magyar drámatörténetben fordulatot hozó Nádas-drámák környékén? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A szeánsz nyolc húszkor veszi kezdetét. Súlyos gyertyák lobognak a félsötétben, a földdel beszórt kifutón mezítlábas, csaknem fedetlen felsőtestű fiúk-lányok hajladoznak átszellemülten; egyikük zöld ágat lenget a feje fölött. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
A zsarnok és kéjsóvár Alessandro de’Medici rettegésben tartja Firenzét. Kegyeltje, a művelt és tehetséges Lorenzaccio úgy dönt, hogy megtanítja kesztyűbe dudálni – és ehhez a gonoszság álarcát ölti magára. Csakhogy gonosztevőt játszani nem olyan egyszerű. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA.
Bérczes László a Szabadkai Népszínházban rendezte meg Háy János Gézagyerek című darabját. A falu és a világ reménytelenségét, körkörös önmagába zártságát tükröző díszletbe épített előadásban harapni lehet a lét értelmetlenségéből áradó levegőt. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
Beavató színházként, színpadot sose látott tizennyolc évesek számára tökéletes választás lenne a fitneszterembe helyezett, testépítők világában játszódó Phaidra-történet. Csak valahogy el is kéne csábítani őket az előadásra. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.