Mi keresnivalója van a jó nevű kortárs táncos-koreográfusnak a – Balassa Péter szavaival – szűkös magyar drámatörténetben fordulatot hozó Nádas-drámák környékén? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Avítt, ám közkeletű tévedés az erotikának és a szexnek szinonim jelentést tulajdonítani. Az őszi fesztivál filmes szekciója most nagyban hozzájárult e félreértés eloszlatásához. LÁSZLÓ FERENC BESZÁMOLÓJA.
Kollaboráns hollandok vallomásainak és Schubert dalainak különleges kevercse a Ruhe, a belga Muziektheater Transparant előadása. A dalokat a Collegium Vocale Gent tagjai énekelték. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Bachtól Ligetiig, a szólódarabtól a versenyműig ívelt Perényi Miklós koncertje, melyen a nagyszerű csellista zeneszerzői világába is betekintést nyertünk. A sokféleségre törekvő koncerten minden mű a helyére került. MOLNÁR SZABOLCS ÍRÁSA.
Az EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztiválon az USA, Görögország, Izrael, Nagy-Britannia filmjei közül szemezgethettünk, de a válogatás világkörüli útnak is beillett. Kiruccanás a zimbabwei táncos-önéletrajztól a pekingi utcai sportokig. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÖSSZEFOGLALÓJA.
Milyen egy cseppet sem unalmas kortárs zenei esemény? Olyan, mint az E.öt, az Eötvös Péter műveiből összeállított kamarakoncert: színház és kortárs zene egyben. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
A Holmi-vers fogalmáról egy-másfél évtizede beszél a magyar lírakritika. A Holmi-vers a Nyugat-Újhold verseszmény egyenes ági folytatását jelenti. Holmiul vagy tud egy költő vagy nem. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Az V. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, az EDIT 2009 magyar szekcióját nézve végig az motoszkált bennem: miért készít valaki táncfilmet? Minek is? SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A müncheni Kammerspiele vendégjátéka nem hagyott kétséget afelől, hogy a nyelv a szó legszorosabb értelmében is tud fegyverként működni: az előadás – mint egy szűnni nem akaró ágyúzás – két órás, kíméletlen és megszakítatlan nyelvzuhatagban részesítette a közönséget. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Pege Aladár – Babos Gyula fordulatával élve – jégtörőként járta a maga útját és húzta magával a fiatalabb dzsesszbőgősöket. De nemcsak őket. Nélküle bizotosan nem tartana ott a hazai dzsessz, ahol jelenleg. Idén szeptemberben lett volna 70 éves. MOLNÁR SZABOLCS ÍRÁSA.
Négy fiatal magyar, illetve Budapesten tanult zeneszerző új keletű (2004 és 2009 között komponált) műve, illetve a 73. születésnapját a napokban ünneplő Steve Reich 2003-ban bemutatott darabja szerepelt az Amadinda Ütőegyüttes koncertjének műsorán. MALINA JÁNOS CIKKE.
Szellemes koreográfiájú kakastánc, sután hangzó panelmondatok, kiürült kapcsolatokat felvillantó, unalomba fúló jelenettöredékek és bravúros elektronikus rajzolás – ez az Artus legújabb bemutatója. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Apokaliptikus hangulat, a testi-lelki korlátok kíméletlen feszegetése, zenés-táncos purgatórium. Az Ultima Vez az Őszi Fesztivál vendége volt, tagjai között két magyar táncossal, Mészáros Mátéval és Vass Imrével. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A zsarnok és kéjsóvár Alessandro de’Medici rettegésben tartja Firenzét. Kegyeltje, a művelt és tehetséges Lorenzaccio úgy dönt, hogy megtanítja kesztyűbe dudálni – és ehhez a gonoszság álarcát ölti magára. Csakhogy gonosztevőt játszani nem olyan egyszerű. KELEMEN ORSOLYA KRITIKÁJA.