 August Thonet-karszék, 1900 körül |
Az elsőhöz hasonlóan a többi cikk sem kritika, a szájt valamennyi szövege informatív, olvasmányos, ugyanakkor tömör, áttekintő összegzés (úgy 2–4 ezer karakterben) többnyire olyan témákról, amelyekről vajmi keveset tudunk. Például a portugál Álvaro Sizáról, akinek életművét tavaly a RIBA (Brit Királyi Építészeti Intézet) aranyéremmel díjazta, a brazil Campana testvérpárról, akik Az év designerei lettek 2008-ban, a Japán Design Szövetség kilencvenegy ország tervezőit megmozgató Zöld föld című pályázatáról, a 76 éves finn mester, Eero Aarnio legújabb elismeréséről. A hazai-külhoni arány a régebbi anyagoknál sem változik, jóval több a nem magyar lapokból átvett írás – a weboldal fenntartói valószínűleg fordításra költenek a legtöbbet -, de ez nem az itthoni események háttérbe szorítását jelenti, csupán a valós minőségi arányokat.
Imígyen lajstromozva persze hírolvasásra emlékeztet mindez, ami senki kedvét fel nem keltené, csakhogy minden cikkhez bőséges képanyag jár: részben a bekezdéseket megszakítva, részben a könnyen kezelhető és kinagyítható bélyegképsor mezőben. Kényelmes (és technikailag szellemes) megoldás, mert így a cikk elhagyása nélkül portyázhatunk az érintett életművekben, versenykollekciókban.
 Eero Aarnio: Pastil ülőke, 1968 |
A középső széles sávban tehát a legjelentősebb aktuális eseményeket követhetjük nyomon nyolc kiemelt téma vezérletével, a két szélsőben pedig ilyen-olyan konkrét céllal – vagy ha tetszik, passzióból – mutatózhatunk. A „klasszikus designerek”-re kattintva előpattannak a (nagy múltú műfajokhoz viszonyítva persze csecsemőkorú) legendás „ősök” – mint például Josef Hoffmann, Thonet és a Memphis csoport – illusztrált szócikkei, a „vezető designerek”-nél hasonló módon a kortárs óriások. A mai aktívak még „fejlesztés alatt” állhatnak, mert a jobb oldali sáv „designer indexe” egyelőre alig-alig tud pályaképpel szolgálni.
Tetszik a lap társműfajok iránti nyitottsága – van rá külön gomb, a „programok”, aminek szelekciója természetszerűleg az alapkoncepcióhoz igazodik: a gondolkodásmód közössége a meghatározó: az alkotók szinte minden esetben műfajhalmozók, határfeszegetők, új szemlélet-teremtők.
 Benjamyn Cox és Lloyd Moffat (Nagy-Britannia): Újrahasznosítás és karácsony / Zöld föld pályázat, 2. hely (Forrás: designtrend.hu) |
Van tehát kulturális körültekintés és szellemi tágasság – s mellettük az üzleti szféra felé való orientáltság. Kisebb mértékben ugyan, de elengedhetetlenül, mert ez olyan típusú műfaj. És ez így van jól, több okból is. Az egyik magától értetődő, mivel a tárgyak gyártás útján jönnek létre, és normális esetekben üzletekben forgalmazzák őket. A másik már nem olyan evidens, hála a média reklámtörvényének (közben lelki füleimmel hallottam a televízióban szokásos, a márkákat, üzletneveket megsemmisítő síphangokat), de itt szerencsére világossá válik: mit, hol kell keresni. Művészet és üzlet egy lapon való találkozása itt kifejezetten helyénvaló, hiszen a financiális függőség tagadása jelen esetben a műfaj felszámolását jelentené. A honlap nem tesz mást, mint egymás mellé rakja az összetartozó dolgokat.
Tájékozódást – de nem szolgáltatásokat – kínál a Designtrend internetes weblapja egy olyan területen, amelynek szaklapjai méregdrágák, könyvei elméleti jellegűek. Hogy mennyire célját, s nem önmagát veszi komolyan, mutatja viszonylag puritán – de nem igénytelen! – megjelenítése. Kritika legfeljebb a túlzott szerénységet illethetné: a lap főcímét szinte keresni kell, ellenben a mottó (?), koncepció (?) tipográfiai nívója elmarad az egyebekétől, továbbá a cikkek kisméretű betűje nem dioptriabarát. Ezektől eltekintve azonban – a "design" keresőszóra kiadott milliónyi találatból csupán néhány tucatba belenézve is – nyugodtan állítható, hogy kategóriájában a Designtrend jelenleg páratlan.