 Ruczek Zsófi munkája (részlet) |
Mindannyian fiatalok, a rendszerváltás után fejezték be tanulmányaikat és Kaposvárhoz kötődnek így-vagy úgy. Sokan közülük a Zichy Mihály Iparművészeti és Ruhaipari Szakképző Iskolában vagy a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karán tanultak, van közöttük hűséges művész: maradt tanítani valamelyik intézményben, és van, aki az ország távolabbi pontjaiból érkezett a városba.
Művészetükben számos dadaista vagy éppen pop art vonás köszön vissza, így a fotómontázs, a kollázs, a talált tárgy. Ezek akár fúzióba is lépnek az erősen jelenlevő újmédia-művészet különféle ágaival: az elektro- és computergrafikával, a videóval és a performance-szal. A legkülönfélébb kifejezőeszközöket igénybe vevő szokatlan művészi tevékenységek látszólagos összevisszasága ellenére azonban sok művész hű maradt a festészethez és a klasszikus értelemben vett iparművészethez. Egy valami biztos, ezek az alkotások felforgatják a mindennapi banalitásba süppedt észlelésünket.
A múzeum jelentős részét elfoglaló (öt termet kell végigjárnunk) tárlat tetemes részét tehát a festmények töltik ki. Lengyel Zsüliett akrilfestményein szerelmek, gyöngéd találkozások, a monoton rutinból kiragadott apró örömök vagy hosszú, fülledt utazások meghatározó élményei váltakoznak. Mélyen a művész lelkében rejtező dolgok kivetülései ezek a kompozíciók, melyek enyhet nyújtó, a béke illatával átitatott emlékek félhomályát tárják fel. Vele ellentétben Jónás Péter hideg műveket alkot, melyek apránként fedezik fel egy-egy kimunkált részlet titkait, hogy végül egy kiismerhetetlen festmény formájában a rejtélyek szövetéig jussonak el. Realista munkáin komor, hűvös terekben felnagyított-eltorzított tárgyak töredékei alkotják a hátborzongató valóságot. Szintén a komorabb alkotások közé tartoznak Illés Balázs képei, melyeken érzelmek, vágyak és lázálmok látványos számbavétele történik a nagyvárosi környezetben, hol groteszk, hol tragikus módon. Erősen individualizált önarcképein a nárcisztikus gyönyöröket választja, ezzel is elutasítva az egyén korlátozottságát. Raffai Éva frivol művein savanykás tónusoktól és édeskés csillogástól kísérve láthatunk feldarabolt nyulat, velőt, úszóhólyagot, mindezeket mégis úgy, hogy nem váltanak ki undort a szemlélőből. Komplex és aprólékos munkával készültek Szabó Roland képei, akit a számítógépes képalkotás világa igézett meg. Destabilizált olajfestményein pixelesre nagyított portrét, életképet láthatunk.
 Szabó Roland: Színésznő |
Fotográfia elenyésző számban található az alkotások között. Papp Pala László print művein Bartók-kottákat kombinál fotóval, míg elektrográfiai alkotásán, a Holymother II.-n elavult ikonográfiai témához nyúl vissza, hogy több száznyi apró fotó segítségével készítse el Szűz Mária képét. Koncepciója feltételezi azt, hogy a jövő szükségszerűen a múlthoz ragaszkodik. Károly Sándor Áron kiállított, Postcard címet viselő sorozata félelmetes súllyal nehezedik a képzeletre, a művész profetikus lélekharangként teszi magáévá a pesszimizmust. Fotóin a képeslapszerű helyszíneken feltűnő háborús nehézbombázók minduntalan a mai törékeny politikai helyzetet idézik. Mojzer Tamás digitális nyomatain, videó-festményén és kísérleti videofilmjén a női és férfi szerepek, a szexualitás, élet és halál sosem kimerülő tárházát próbálja újraértelmezni, sajnos úgy, hogy azokból vajmi keveset tud új kontextusba helyezni. Művei helyét a kiállításon azonban mindenképpen indokolttá teszi ezen technikáknak mai népszerűsége, megkerülhetetlensége.
 Ruczek Zsófi munkája (részlet a kiállításból) |
Ruczek Zsófi sajátos, külön világot teremtett az épületen belül. Több műfajt egyesítő munkáiban a belső és külső kétértelműségre, a kint és bent kettős játékának résztvevőire számít a design és a belsőépítészet ürügyén, egy olyan világban, amely figyelmen kívül hagyja a használati tárgyak és a műtárgyak közötti különbséget. A fogyasztói társadalom szellemében alkot formákat és tereket, melyeknek legfontosabb kapcsolódása a reklám. Művészete átmegy a múzeum falain, a szupermarketekkel, hirdetőtáblákkal, a város különféle intézményeivel flörtöl, vagy éppen részt vesz a művészeti eszközről zajló kritikai vitában.
Hendzsel Ilona selymet, organzát, papírt is felhasználó szentimentális művei szívesen tallóznak a különféle nosztalgiák között, innen-onnan gyűjtögetett elemek katalógusaként jelenik meg napló, vallomás és térkép is. Aki ült már varrógépnél, tudja, hogy ezekkel az anyagokkal való munka felettébb nehézkes, a művésznő itt kiállított művei mégis légies könnyedséget sugároznak magukból.
A szobrászati anyag sokszínűsége mindenképpen figyelemreméltó. Szántó Tamás groteszk módon kapcsol össze állati testrészeket (Orrláb 1, 2, 3), vagy gépet és elképzelt élőlényeket (Őrszem). Abszurditásuk a génmanipuláció hajnalán rémisztőnek hat. Horváth Balázs dekadens, amorf, kerámiából és kőcserépből készült organikus formái szubjektív, expresszív módon vallanak az elmúlásról, rozsdás vasöntvények hatását keltve.
 Szántó Tamás: Orrláb 1, 2, 3 (Fotók: Gelencsér Brigitta) |
A magyar üvegművészet fontos bárdudvarnoki műhelyének közelsége hozta magával Sörös Rita egyszerre lágy és kemény, rogyasztott üvegből készült eső-témát feldolgozó plasztikáit vagy a szintén erózióval operáló bronz-üveg kombinációit; minthogy az üveggel való munkában nyújt kiemelkedő művészi teljesítményt Lendvai Péter Gergely is, aki üvegkazettákban, mértani formák segítségével alkot elrugaszkodott kozmikus formákat.
A kaposvári kiállítás méltó módon csatlakozott az országszerte, de főként a fővárosban jelen levő magas népszerűségű kortárs kiállítások sorához, melyek nagyszerűen töltik ki a művészet eddig parlagon hagyott fekete lyukait. A felsorakoztatott művek azt bizonyítják, hogy a Somogy megyéhez kapcsolódó művészet növekedik, erősödik, nevelődik, akárcsak egy minőségi tenyészetben. Azonban, hogy mekkora látogatottságot tud majd felmutatni a tárlat, kérdéses, amiért okolhatjuk a helyi médiát is, amely gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a kiállítást. Mint ahogy más meghatározó történések felett is képes egyszerűen elsiklani.
A kiállítás megtekinthető: november 17-ig.