Megúszni persze nem lehet. Mármint a masszív klasszikus figyelmes elolvasását, értelmezését annak, aki nyolcvanperces keresztmetszetet óhajt bemutatni a monstruózus költői mű egynémely színeiből. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Telihold közeli állapot, csillagos ég. Ki tömény alkohollal védekezik a hűvös éjszaka ellen, ki erős illatfelhővel riogatja a bogarakat, és… Nekünk így indul a színlapon beharangozott „szürreális horror-krimi”. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
Ez a hetedik nyár, úgyhogy lassan memóriatesztnek is beillő feladat, hogy az ember felsorolja a Horvai–Máté-osztály ballagás utáni produkcióinak, különös tekintettel az életjátékoknak, a pontos sorrendjét. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Az évadban két társulat is elővette a Caligula helytartóját. A kecskeméti színház zsigeri élményt adó előadása után a frissen alakult Vádli, a FÜGE és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója sem okoz csalódást: erős és érvényes olvasatát adja a remek darabnak. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.