A valamivel több mint kétórás Semmelweis az ígéretesebb kezdés után hozza a kötelezőt, vagyis mindent, amit egy kurzusfilmtől elvárhatunk. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Bartók és Kodály életéből inspirálódva született Vecsei H. Miklós szövege és az alkotócsapat improvizációja alapján a meglepően profán, humoros és bátor Ifjú barbárok című előadás, melynek ősbemutatóját ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Gyulai Várszínházban tartották. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
Megvan minden, ami Chaplinnél ikonikus volt és vicces: a világháborús burleszk, a földgömb-balett, a kopaszember-borotválás Brahms V. magyar táncára. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Szertelen, helyenként csipkelődősen provokatív előadás a Míg fekszem kiterítve, amelyben az alkotók lendületükben felmarkolnák az egész világot, de annak egy része kifolyik az ujjaik közül. HAJNAL MÁRTON ÍRÁSA.
Médiuma s egyben vezetője is a szertartásnak ez a huszonöt éves fiatalember, aki testét-lelkét kölcsönzi a nyolcvan éve halott költőnek. S hol épp csak átüt, hol fájdalmasan áthatol rajta a megidézett élet. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nem vitás, igazi slágerdarab lesz a Vígszínházban A Pál utcai fiúk, s ezen még az a tény sem változtathat, hogy Molnár Ferenc regényéből egyslágeres zenés darab született. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Él az orosz irodalmi köztudatban egy szállóigeszerű mondás Az ész bajjal jár című 19. századi klasszikus komédia szerzőjéről: „Gribojedov az orosz Shakespeare”. Andrzej Wajda egy régi filmjében ebből fordított poén lett: „Tehát Shakespeare az angol Gribojedov”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.