Töredelmesen bevallom, nem vitt rá a lélek, hogy a Nemzeti Színház előadása előtt elolvassam Wass Albert Tizenhárom almafa című regényét. Elejétől a végéig csupán egyetlen regényt olvastam tőle, A funtineli boszorkányt. Azt is csak becsületből. Hogy legalább egy legyen meg. A többibe hagytam beletörni a bicskámat. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIIKÁJA.
Tóth Auguszta
KIÜRESÍTÉS
TORNÁZÓ VÁGYAK TORA Örkény István: Macskajáték / Nemzeti Színház
A Nemzetiben nem Örkény Macskajáték című színdarabját játsszák, hanem saját verziót, amelyet Kulcsár Edit dramaturg a színpadi műből, az alapjául szolgáló regényből és a filmből szerkesztett össze. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
CUKORFÜRDŐ Jean Cocteau: Szent szörnyetegek / Nemzeti Színház
Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
SZÉP, HOSSZÚ LEVÉL Krúdy Gyula: Szindbád / Nemzeti Színház
Mivel a címül választott szószerkezet a novellafüzért nyitó Tájékoztatásnak is az elején szerepel, s mert az előadás szövegének készítői is már az első percben idézik, illő elöljáróban kimondani: szép, hosszú nosztalgikus „levél” kerekedett a színen Krúdy egyik fő művéből. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
VISSZA A TERMÉSZETBE! Szarka Tamás: Éden földön / Nemzeti Színház
Nehéz szeretni a nyíltan tanító jellegű előadásokat, ahol nem az okosan feltett kérdések, és a kérdések generálta (el)gondolkodtatás a fő csapásirány, hanem a készen tálalt útmutatás. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
ERŐS VÁR A MI NEMZETINK Tamási Áron: Vitéz lélek / Nemzeti Színház
Úgy tűnik, beérett az, amire különben lehetett számítani, de azt gondoltam, hogy a helyzet talán mégsem ennyire súlyos. Templom lett a Nemzetiből. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.