“Mindaz, ami a lágerben történt, olyan buta, kegyetlen és tehetségtelen volt, hogy csak a mindenható létezése tudott megtartani engem. … Muszáj volt kitalálnom a fejemben az istent, akihez majd egyszer járulhatok, hogy magyarázatot követeljek.” SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Rejtő Jenő és Tolsztoj egy-egy műve került színre az Újvidéki Színház miniévadában: klasszikusok, nem(csak) klasszikus hangszerelésben. FRITZ GERGELY ÍRÁSA.
Packázás a halállal groteszk orosz kabaréba csomagolva, Brecht ihlette dühös kiáltványok füzére és Anne Frank naplójának részletei cseh, illetve szlovákiai színházcsinálók tolmácsolásában. Ez volt egy nap az idei Y.East Fesztiválon, amely immáron harmadjára lakta be a zsámbéki Rakétabázis vadregényes zöldjét, rozsda lepte hangárjait. KÓNYA RITA VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
Éppen azért jó a sorozat, mert képes elszakadni Tolsztojtól, de a tökéletestől azért messze van a War and Peace. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Ritkán adunk négy (bruttó öt) órát egy színházi előadásnak, de még egy halálesetnek se. Pedig, ugye. Többről nem is akar szólni ez az előadás, csak az élet értelméről – illetve arról, van-e élet a halál előtt, s ha nincs, miért nincs. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
A kritikust nem a reprezentatív és sokszínű összkép, hanem egyszerűen a legfigyelemreméltóbb előadások érdeklik, mert azok szülnek termékeny szakmai vitát. Például színház, elbeszélés és film viszonyáról. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Tolsztoj regénye – Tom Stoppard drámaírónak köszönhetően – színpadától megszabadult darabbá változik, melyet egyedül Joe Wright rendező lendületes kamerája képes kordában tartani. Hogy szükséges-e az újabb adaptáció, azt a feldolgozás módja még nem indokolja, a figyelmet azonban felkelti. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.