Úgy látszik, a fesztivál utolsó napjára nem csak a naplóíró, de a nézők is elfáradtak kissé: a végig teltházzal dübörgő előadások után most mintha szellősebben ülnénk, de sebaj, a színpadról érkező erős impulzusok így is felvillanyoznak. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Nincs igazság: Hód Adrienn felvillanyozó, jó levegőjű táncszínháza után a fesztivál hatodik napjának a színvonala váratlanul zuhanórepülésbe kezdett. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Úgy tenni, mintha – a színháznak alapképlete ez. Van valaki, aki utánoz és van valaki, aki figyeli: pénteken az alkalmilag fel- és kipróbált szubjektumok jól illettek az utánzókhoz. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Kedves gyerekek! A mai órán a rendező legjobb barátjáról lesz szó, a dramaturgról. Nem csodálom, ha még sokan nem hallottatok róla: a gyakorló színházcsinálók is gyakran megfeledkeznek a létezéséről. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Már megint itt vannak a magyarok, pedig a szegedi és szabadkai rémálomból is még épp csak felébredtünk. Pintér Béla monstre áltörténelmi freskóján ámulva cikázik a szem. Minden és mindenki a helyén. Fények, kamera, tessék! JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Lassacskán bandukolunk a sötét erdő közepe felé: a fesztivál díszvendége, Pintér Béla tükörbe néz, ahol Pincér Géza rémképével birkózik, aztán meg Urbán András földből, vízből, őrölt paprikából és művirágból épít zavaros kollázst. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Sajátmagában bizonytalan kanördög, zsigerből csábító tiniszirén, torzonborz lakásfoglaló szállta meg az állandó és alkalmi színházi tereket a 22. Thealter Feszt Szegedre szabott első napján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
Nehéz eldönteni, hogy a délvidéki-szegedi összefogás eredményeként létrejött előadássorozat első állomása szimbólumokban gondolkodó, radikális színházi kísérlet vagy a határokat megfontoltan feszegető performansz. Az biztos: bizalmat kell előlegezni a folytatásnak. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
A XIII. kerületi Pozsonyi úton, két háztömbnyire Heltai Jenő hajdani lakhelyétől, egy negyedik emeleti társasági szalonban, ahol a hely szelleméhez illően pezsgővel fogadnak – legbensőbb titkok kifürkészői leszünk. KRÁLL CSABA CIKKE.
Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Nagyhajú, nagyszakállú, átszellemülten ágáló kocsmafilozófus fogadja, majd hosszú előjáték után egy másik pinceterembe invitálja a közönséget. Onnantól azonban ő lesz az, aki szeretne bejutni. Egy lakásba. Sokadik próbálkozásra szinte mindegy, kikhez. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Hód Adrienn különös, egyszerre távolságtartó, mégis magához vonzó koreográfiát mutatott be a MU Színházban. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy amatőr (vagy alternatív?) színtársulat, sok éve játszanak már együtt, de a szekrényből csak a sokadik produkció próbái közben kerülnek elő egymás után a csontvázak. Van belőlük bőven. Ennyi a kanavász. VARGA ETELKA ÍRÁSA.
Adott Hamlet, adott a dilemma, miszerint melyek is „az ember végtelen lehetőségei”, és adott egy meglehetősen abszurd munkakör – tényleg az itt a lényeg, hogy visznek-e a helyszínelők kisgatyát az uszodába? VARGA ETELKA KRITIKÁJA.