Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Hangbejátszást hallunk még a sötétben, részleteket egy álutcarádió műsorából: az előadásban játszó színészek kérdeznek járókelőket háttérzajban a színházról. Egyikük azt mondja, „nem jön át”, „nagyon könnyű lukra futni, nagyon sok a kókler”. „Szerinted van értelme a színháznak? Persze, persze. Szoktál jönni? Nem.” Nagyon jó a tempó, vicces az egyszerű szöveg, már nevetünk is. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Tárnoki Márk és Hajós Zsuzsa második közösen készített győri előadását májustól láthatja a közönség a Vaskakas Bábszínházban. A Csipkerózsika óvodásoknak szóló kortárs opera, amely az igazmondás-hazugság összetett kérdéskörére fókuszál elmesélve Csipkerózsika százéves álmát is. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Gátlástalan lelkesedésemben még azt is mondhatnám, hogy ebben a színpadi változatban a teremtmény egyáltalán nem szorul rá a teremtőjére. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Június elején, idén kilencedik alkalommal rendezte meg a nagyváradi Szigligeti Színház a HolnapUtán Fesztivált. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Aztán egyszer csak előáll a csellel eltervezett lényeg: érvényesül a megtisztított pillanat, s mellbe vág a nagy művel való találkozás élménye. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Idén online zajlott a Magyar Drámapedagógiai Társaság és a Marczibányi téri Művelődési Központ közös rendezvénye, a Színházi lecke. Az egésznapos programban előadások és szakmai beszélgetések váltották egymást, melyek központi témája a dráma és az előadás, illetve az előadás és a drámapedagógia kapcsolatának vizsgálata volt. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.
Szeptember 8-án este az Ódry Színpad facebook-oldalán élőben lehetett követni „az utolsó Zsámbéki osztály” Tárnoki Márk által rendezett előadását. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea által vezetett színészosztályának rögtönzésekből épült munkabemutatóját láttuk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Az etimológiai szótár szerint a tabu olyan dolog, amiről nem szabad nyilvánosan beszélni. Aki jegyet váltott a 30. THEALTER fesztivál első három napjának előadásaira, a társadalmi konvenciók tiltott témáinak publikus és meghökkentően őszinte feldolgozásaival szembesülhetett. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
A THEALTER-t a szokásokhoz híven a művészeti vezető nyitotta. Balog József performanszai mindig a pillanat esetlegességére és a tudatosság illékonyságára hagyatkoznak. És meghagynak az emlékezetnek egy-egy gesztust. Idén a napszemüveg fölé emelt, taposásra készülődő láb kerül az adattárba. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Lúdas Matyival kezdődött az évad a pécsi Bóbita Bábszínházban, és Lúdas Matyival végződött a győri Vaskakasban. E két előadásból úgy tűnik, ehhez a történethez van a legtöbb közünk mostanában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Kaposvári színészhallgatók az SZFE Globe színpadán, bemutatkozó és elköszönő színművészetis osztályok legelső és talán utolsó előadásai a Völgyben. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA.
Kárpáti Péter darabja, a Pájinkás János elsősorban nem egy diktátorról szól, hanem rólad meg rólam, akik emberfeletti gonosszá vagy hőssé emeljük egy egyszerű polgártársunkat. Ezzel szembesít Tárnoki Márk rendezése is, ha nem is túl élesen és hibátlanul, de mindenképpen szórakoztatóan. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
Akárhová nézek, történeteket látok: a Kerekasztal és a Stúdió K koprodukciója ennek az egyszerű igazságnak ered a nyomába. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Kerekasztal Társulat, ahogy a Krétakör is, jó régóta foglalkozik műfajtágító és társadalmi felelősséget vállaló, a közösségi gondolkodást erősítő színházcsinálással. Most pedig egy két részt már megért közös munkára is vállalkoztak a Jurányiban. PROICS LILLA ÍRÁSA.