Szabadka különös, Balázs Attila szavaival élve: „Kinek észak, kinek dél” földrajzi helyzeténél és sokszínű nemzetiségi összetételénél fogva is alkalmasnak bizonyul, hogy központi állomás legyen, ahová az előadók a szélrózsa minden irányából érkeznek. PÁL-KOVÁCS RAMONA BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Szputnyik
LÁTOTTAK ÉS MEGNEVEZHETETLENEK
VÉGZET VAGY SZERENCSE? Rosencrantz és Guildenstern halott / Szputnyik Hajózási Társaság, MU Színház
A tavasszal indított Antigoné-projekt után Gigor Attila és a Szputnyik társulata ismét együtt dolgozott. Rosencrantz és Guildenstern történetének klasszikussá vált feldolgozását továbbgondolva színházi léthelyzetekre és azok kétségbeejtő kilátástalanságára világítanak rá. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
CLOSE READING Bишнёвый сад I. / Szputnyik Hajózási Társaság
A nézők fegyelmezetten terelődnek be a zárt színpad egész szélességében (azaz hosszában) ablakokon át látható két oldalára. Kopott fehérség, elöregedett bútorok, nagy belmagasságú ajtók. Józanság. Fegyelmezett állapotok odabent is. MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
KESERŰ MÉZ Hókirálynő / Szputnyik Hajózási Társaság, MU Színház
A legújabb Szputnyik-bemutató Andersen meséjéből indul, de végül nem marad sok közünk hozzá. Ránk ijesztenek, hogy Molnár Gusztáv eltűnt, ő azonban szinte végig ott van a színpadon. A Hókirálynő pedig cseppet se hűvös, inkább forró teremtés. Szó szerint őrjítően tüzes. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
HARMINCKETTŐ, ÖTVENHÁROM John Arden: Élnek, mint a disznók / Szputnyik Hajózási Társaság
Mi lesz, ha egyszer föltámad a tenger? Mi lesz, ha a kósza nép rettenetes, nagy dühvel özönöl? S főleg akkor mi lesz, ha a tenger csak iszapos hordalék, s a nép nem Dózsa György népe? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
HÉTKÖZNAPI ÓRÁN Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról / Szputnyik Hajózási Társaság, Schauspielhaus Graz
A grazi közönség ovációval és a színészek lába elé csúsztatott Berlin-útikönyvvel ünnepelte a Handke szavak nélküli színjátékából született osztrák-magyar előadást. Bodó Viktor rendezése óraműpontossággal megalkotott munka, kiváló összjáték. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
MAJD A KOCKA MEGMONDJA A kockavető / Szputnyik Hajózási Társaság, POSZT 2010, dunaPart Platform 2011
Valaki ráun monoton hétköznapjaira, és dobókockázni kezd. Ha egyes, megerőszakolja a szomszédnőt, minden más esetnél öngyilkosságot követ el. A kocka megkegyelmez: Luke leteperi a nőt. Aztán újra dob. És újra. Közben kiderül: kockáztatni jó. Vajon a Szputnyikkal is? NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
UTCAZAJ Goldoni: Terecske / Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Labor, Zsámbéki Színházi Bázis 2009
Kergetőznek, dulakodnak, pofozkodnak, szerelmeskednek – szenvedélyesen élik az életüket Goldoni perlekedő figurái a Kovács Dániel rendezte zsámbéki előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
KIS RENESZÁNSZ SEMMITTUDÓ Szputnyik: ReHab / AKKU
Azt valahogy éreztem, hogy nem a Szputnyik bemutatója fog felvilágosítani mindarról, amit eddig nem tudtam a reneszánszról. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy az előadás végére kevesebbet tudok róla. Egy dolog biztos: Demjén Rózsi nem reneszánsz ember. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
SZOBAFÓBIÁK Szputnyik Hajózási Társaság: Bérháztörténetek 0.1 / MU Színház, 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál, POSZT 2009
Bútorozatlan szobában találja magát a MU Színház kamaratermébe érkező néző. Matrac, szék – más nemigen kerül a relatíve tágas térbe. Ez a szoba a cselekmény helye, merthogy a Szputnyik előadása – némiképp ellentmondva önnön címének – nem a házra, hanem a lakásra fókuszál. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.