Szív Ernő

ESZÜNKBE JUTNI
A fecsegő potyautas 78.

Eszembe jutsz, gyakran nem is tudom, miért, annál a virágboltnál, egy akármilyen arcba bámulva, látok egy tisztást, kicsi, elhagyott, máskor egy nagy folyó, de olyan, hogy ködben a túlpart, eszembe jutsz, de nem hívlak, hogy haló, haló, Péter, eszembe jutott valami, azazhogy éppenséggel te, nem mondom ezt, nem is írom meg, mintha a gondolatoknak, az észjárásoknak ez a szabálytalan járása, járkálása, ide-oda szállingózása nem is rád tartozna. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

IMRE
A fecsegő potyautas 77.

Ballagtam hazafelé, az ősz már próbálgatta az ízléses, színes göncöket. Ahol ülni szokott a kőpárkányon, ott akkor mécsesek pislogták el a dülöngélő kis fényüket, volt belőlük jó néhány, valamint egy papírtáblát is kihelyeztek. Imre meghalt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

GYERE, ÉS SZERESS
A fecsegő potyautas 75.

Történt pedig, hogy elbuszoztunk a fantasztikus pesti közlekedésben egy aktuális premierre a Madách térre, muzsikál ott egy jó kis színház, és ajvé. A bemutató egy régi, klasszikus darab mai átirata/változata/mutánsa volt, és alapvetően, de nem kizárólag, két rettenetesen tehetséges ember felelt a szöveg és a látvány találkozásáért, illetve egy rettenetesen tehetséges társulat adott bele apait, anyait. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

NE BÁNTSD A MÁV-OT!
A fecsegő potyautas 73.

Hol játszódik az egyik legnagyobb huszadik századi magyar regény, a Sátántangó mint a pusztulás, a reménytelenség, a mozdulatlanság nagy, időtlen parabolája? A messzi távolban, a Viharsarok mélyföldjén, a halál tisztelt faszán, ugye? Most elég elmenni a Nyugatiba, és csak körbejárni Mössziő Eiffel egykor világszép épületét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez