Szív Ernő

NEM MEGYEK
A fecsegő potyautas 33.

Csak azt akarom mondani, hogy én biztosan nem megyek el. De azért folyton az eszemben keringenek azok, akik elmentek. Köszönik, jól vannak a dán mosókonyhában, kefélik a budit az osztrák hegyi panzióban, hósipkás svájci panorámában szedegetik a síbalesetekben leszakadt végtagokat, vagy magyar regényt írnak az Északi-fény derengésében. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

ÉVI SZOKÁSOS EMBEREM
A fecsegő potyautas 18.

Választunk embereket ilyenkor. Haza, város, falu, facebook. Választ embereket majd a sport, az irodalom, a cég. Van ilyenkor minden, nem mérhető, de megmérik, nem számítható, de kiszámítják, nem leírható, de ábrázolják, bocs, Uram. Tudnék személyleírást adni Istenről, de ezt majd máskor. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

MÉG LEHET LICITÁLNI IS
A fecsegő potyautas 15.

Azt akarom mondani, hogy hetibetevőzni szépen, rendesen nem különösebben látványos cselekedet. Viszik a dolgot kézről kézre a hétköznapok. Az erőfeszítés, ha van, elnyúlik, hónapba, félévbe, évbe. Úgy csinálod, hogy tudod, nincsen vége. Nem olyan, hogy vége lehet. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

A HALÁL UTÁN
A fecsegő potyautas 14.

Itt van ez a művészetnek nevezett akármi, ami rendre többet akar tudni az életnél. Kérkedés. Hübrisz, alapban, aztán pofára esik. Estünk pofára, de hányszor, és egyébként mindig ott van a néző, a hallgató, az olvasó sértett zavartsága, ő is pofára esik, hogy, de hát ez nem is így volt. Nem így mondtam el. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

MAGYAR ÍRÓK, BERLIN
A fecsegő potyautas 12.

Innen, ebből a városból küldök minden alkalommal sms-t PNL-nek a Sonnenallee fölött, amikor átvágtat rajta az S-Bahn tömött szerelvénye. Kedvenc utcája, sok sétája, félszava, olyan csodába tört mondata, lett neki itt, hol erős arányban van az Isztambul-érzet, sok török, de kurd, szír és perzsa Dumpf. És Dumpfné is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez