Én például most arra gondolok, hogy a szocialista realizmus kifejezetten érdekes dolog. Mert hová igyekeztünk a gyáriparilag túlreprezentáltnak tűnő, környezetileg igencsak festői Malagában? Szovjet, szocialista, realista festmények kiállítására…
Lujza néni már haldoklott, ahogy mondani szokás, a percei, de legalábbis a napjai meg voltak számolva, nem lehetett elvárni, hogy épp olyan pontossággal és magabiztossággal értékeljen rádióból vagy televízióból fölcsendülő zeneműveket, mint egészséges korában, ereje teljében tette. Mégis különösen hatott, amikor Lujza néni két kevésbé tiszta pillanata között, visszanyerve öntudatát, arra kérte Jolánt, a kisebbik lányát, hogy szerezzen be egy afféle kazettás magnót, egy olyan szerkezetet, ami még működik, amivel még lehet, így mondta, szórakozni. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ha focit nézek, én azért üvöltök, azért imádkozom és azért átkozódom, mert keresem az élet értelmét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Írtak magáról sok kritikát, Ernő?
Írtak, Marika néni.
Például néha jól megkapta a tockost, Ernő?
Csillagokat láttam, Marika néni.
És ha megkapja, megfontolja, okul, vagy dührohamot kap, fenyegetőzik, köpköd, nem alszik, még jobban inni kezd, baszogatja a szeretteit, a legsűrűbb éjszakának megy, összeveszik, átvérzi a pelust, mit tesz, Ernő? SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Tettem egy sápadt kísérletet, hogy kiváltsam a nevet. Mondtam halkan, alázatosan, hogy inkább Szép Ernő, aki nekem – is – kistestvérem, nagy testvérem, olyan ízig-vérig rokonom, hogy inkább ő. Ha már, akkor róla dadognám a tutit, és az esetleges revelációt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ilyen lázas kis elvetemültségek nem nyomban válnak valóra. Készülni kellett rá. Lélekben ráerősödni. Hozzáérsz, végighúzod az ujjad rajta, te, üveg, be foglak törni. Milyen gyáván nyekereg máris. Ki kellett választani aztán a téglát. A romház tövében szépen elhelyezni, két csokornyi, kék szirmú gazvirág közé. Másnap is legyen ott. Harmadnap. Ott volt harmadnap is, várt a tégla. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Az irodalom ott kezdődik, hogy a kompótról eszedbe jut az emberi kéz, ami, mielőtt leszedte az almát, körtét, cseresznyét, még pénzt számolt, imádkozott, ölt, ölelt, vagy lassú, maszturbáns örvényeket kevergetett a fulladozó öle fölött. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Versül beszélek, versül gondolkodom, és verset eszem, azt iszom, és verssel fizetek. Vers, hogy élek, és ha nem fogok, az is vers lesz. Versbe fognak belekaparni végül. De ezt úgy mondom, hogy a ház előtt eltört egy cső, van kenyér, tej, a piszkavasat leértékelték éppen, migránsok közelednek nagy, fekete fürtökben, Magyarország szabad ország, meg úgyis, vagyis azt is mondom, hogy persze az anyátok picsája. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Abban a nagyszerű alkalomban volt részem éppen két esztendővel ezelőtt, hogy csaknem meghaltam. Fecsegtem erről önfeledten, akit érdekel, megtalálhatja egy könyvemben. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Egyszer is így gyalogoltunk haza, kicsit féltünk, talán szorongattuk egymás kezét, és valahol a terület közepén, ahol a legsűrűbb volt a gaz és a folyondár, találtunk egy halottat. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ezen a kiállításon, van egy kis sarok, egy kicsi szeglet, egy úgynevezett legintimebb tér, ami miatt azt gondoltam, hogy amikor Magyarország kicsi volt, amikor nyesték, zsugorították, amikor úgy egyszerűsítették, mint a bányaló útját, a bányaló tekintetét, akkor mégis volt egy 1 ember, egy igazán igaz ember, aki egymás mellé tudta ültetni például Csoórit, Mészöly Miklóst és a menthetetlen Csurkát, meg sok más, úgynevezett reformban, változásban elkötelezett tótumfaktumot, és ebből következően az ország mégsem volt annyira kicsi. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A múltkor egy tüntetésen – szia, Feri, szia Zoli, hahó, Marika, de szart írtál, Ernő!, legközelebb jó lesz, nem szaladt erre a Buksi, a babakocsival? – láttam egy lányt, kedves volt, igencsak helyes is, viszont az volt a blúzára írva, hogy Fideszessel nem szeretkezek. Ezen a megszorításon kicsit elgondolkodtam. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Magyarország öreg ország lett. Öreg, suttyó és gőgös, s ha a díszletek csiliviliben nyomják is, a mélyben, a háttérben terjeng a rothadás édes, émelyítő illata, mert azért Borsodban nem a 2-es villamos nünükézik a rozsdamarta buckák közt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
De most képzeljétek el, amikor Szegeden ettem az édes port, még fölhívott a Széchenyi Könyvtár egyik munkatársnője, mély, bársonyos hangja volt, és köteles példányt kért. Édes jó istenem, köteles példány. Feleségül kértem volna, ha nem lettem volna nős. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Szépen összegyűltünk az akadémia kistermében szerda délután. Rokonok, társak, barátok, hívek, a szív alanyi jogán, kérlek. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.