Na, most azt mondta az én Szabó barátom, hogy ebéd után menjünk el Kétpóra kerékpárral. Kétpón van a történelmi park, ott föltárul a nagy magyar, egyébként hun beütésű múlt. Illetve ott vannak a jurták is. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Jó napot kívánok, üdvözlöm az októberi Olvasót, időnk ragyogó, hazánk teljesít, egyúttal pedig – kérek akkor egy kis dobpergést, köszönöm – nagy szeretettel kihirdetném a győztest. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, de én különbséget szoktam tenni a sértett és a sértődött ember között. Elfecsegem azért, hogyan. Üldögélhetek valamely napfényes, kerületi kispadon, hátul a félhomályos kocsmasarokban, állhatok rivaldafényben vagy a húsbolt előtt kanyargó cvekkeres sorban, sértett is vagyok. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Igen, igen, igen, csak azért is azon gondolkodom, csak azért is arra irányul minden törekvésem, szándékom, figyelmem és vágyam, hogy normális maradjak. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Fogalmi tisztázással kezdeném. Nemrég egy híres magyar írónőnek, aztán pedig egy nemzetközileg elismert magyar biológusnak kellett elmagyaráznom, mit jelent az a szó, hogy kojtol. Nem volt egyszerű feladat. A foncsoros keretű kirakatba ugrott egy újabb különösség, jelesül az a szó, hogy acsít. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Néhány éve megálltam egy közeli bolt előtt, ott várakozott a kirakatban a piros olasz gyönyörűség. Egyszer még megálltam, aztán legközelebb már összekapartam az aprót, és nem érdekelt, hogy a család éhezni fog, hogy a gyerek rongyos göncben, száraz kenyérrel jár a legzaklatóbb egyetemre, és megvettem. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A szellő táncoltatta virágokat tárgyiasítaná boldog fecsegésem, melyek az erkélyeken szolgálnak bolondériás szenvedélyeket. Vagy olyan belvárosi kis kertekben, melyekben általában gyülevész kanmacskák spriccelik hókon a látványtalan gaznövényt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
János barátom hívott Budaörsről, akit a karatén alatt, életében először megnyírt a felesége, azóta nem nő a haja, és minden reggel megtámadja a kutyája. Mi baj, János? Eltűnt a feleségem, közölte elhaló hangon, negyveniksz év házasság után. Voltál a szomszédban? Szerintem ez komolyabb. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Mihály napjának délutánján pedig az történt, hogy fölállt a karosszékből a feleségem, a heverőre helyezte a laptopját, és azt mondta, elmegy sétálni. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, Ernő, tette hozzá már maszkban. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
A feleségem a minap rendelt egy kukoricadarálót. Igazán tetszetős, élénk sárga színű műszer, csak harmincháromezer forint, és úgy tudom, hogy nincsen kukoricánk. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Egy székesfehérvári labdarúgóról szeretnék mesélni, akinek azóta is az élete a foci, és aki úgy negyedszázada a szegedi sportcsarnokban csúnyán fölrúgta szerénységemet. Nagyon fájt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Karanténba kényszerült emberek sokaságánál alakul ki az a tévhit vagy rögeszme, hogy több idő áll rendelkezésre, és most minden elhalasztott, feledett, hanyagolt teendő bepótolható. Lófaszt, már bocsánatot kérek. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Én aztán nem kívánom eldönteni, kell-e maszk vagy sem. Mindenesetre hordom, ha úgy adódik, viszont fölhívnám az opponálók figyelmét, hogy remek és fontos lehetőségektől fosztják meg magukat. Hogy a maszk mint viselet, mint potenciális arcdísz annyi lehetőséget kínál, mint mondjuk a szabadság normális, napfényjárató időkben. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Ezt a jó kis témát már napokkal ezelőtt kitaláltam, és akkor most jött a brutális nagytesó, a karantén. Arról akartam felelősségteljesen és roppant bölcsen értekezni – fecserészni –, mekkora tévedés azt gondolni, hogy az értelmiség jelentékeny hányada úgynevezett buborékban tengeti sovány, savanyú, ingerekben rémesen szegény, gittegyletes életét. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
„Mióta könyörögtem a Nádasnak. A gombosszegi zsinagóga előtt térdepeltem előtte, hogy barátkozzon az Omegával. Írnak oratóriumot a Világló részletekből, aug. 20-án nyomatás a Halászbástyán, Monorig elhallatszik, ott meg már a valóság az úr.” SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.