Rendhagyó módját választotta László Ferenc ennek a portrébeszélgetésnek. Fontos neveket dobott fel Szinetár Miklósnak, és így rajzolták meg a 88 éves rendező pályáját. Szó volt többek között Major Tamásról, Gábor Miklósról, Nádasdy Kálmánról, Kodály Zoltánról, Aczél Györgyről és Molnár Gál Péterről.
Nyomozás vagy boncolás? Ki a gyilkos? Egyetlen tudatosan ölő ember vagy a maga módján mindenki? Lehet-e olyan helyzet, amikor jogos az élet kioltása? Szétbogozható-e Raszkolnyikov és Porfirij igaza? NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA
A színházi pályázat persze csak ürügy. Alkalom, hogy a Tanár úr elmondja, amit a dolgok mai állásáról gondol. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Szinetár Miklós több interjúban is leszögezte, hogy unalmasnak tartja a Macbeth ma divatos aktualizálását; nála nem lesznek szögesdrótok vagy géppisztolyok a színpadon; a rendezése elsősorban a sorstragédiára figyel. Betartotta az ígéretét. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Az elején a Molnár Ferencnek öltözött Eperjes Károly rendezteti be a színpadot, a végén az ő varázsütésére vetítenek egy híradófilmet. A berendezés szegényes, a slusszpoén erőltetett. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Ezen a helyen az Új Színház Tisztújítását kellene kritizálnom, de mivel kritikán aluli, takarja homály” – írta a premier tájékán Koltai Tamás e recenzió tárgyáról. Megértem indulatát. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA.