Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA.
Szávai Viktória
HOLOKAUSZT-FELVILÁGOSÍTÁS
ÉLET ÉS AZ ÉLET VÉGE A SZÍNPADON PanoDráma – Magyar Hospice Alapítvány: Nincs sírás, nincs semmi, avagy „Haló, itt egy emberről beszélünk!” / Radnóti Színház
Mindenki ismer olyat, aki ismer olyat, aki személyesen érintett. Ha még nem, valószínűleg fog. Esetleg maga is érintett. Ha most nem, hát még lehet. És ha nem így, akkor máshogy, de előbb-utóbb mindenkinek készen kell rá lenni. Az élet végéről, a daganatos betegségekről lehet dokumentumszínházat csinálni? Lehet. Érdemes. Kell. A PanoDráma mutatja, hogyan. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
KÖCSÖG KRITIKUS Csak színház és más semmi
Amikor az első epizód második percében felbukkant a képernyőn egy öltönyt-nyakkendőt viselő pesti színigazgató, rögtön világossá vált, hogy a Csak színház és más semmi jószerint még futó érintkezést se vállal a kortárs valósággal. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A JÓZAN ÉSZ KIMENT Shakespeare: Lear király / Radnóti Színház
Talán lehetne még segíteni ezen, lehiggadva, belátva, elismerve a hibát. De az uralkodó rendszerébe egyszerűen nincsen beleépítve a korrekció lehetősége. Ezért fog erre rámenni minden és mindenki. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
HAZAVINNI A KÖLTŐT Sárkány lehelet / Szávai Viktória és Dinyés Dániel Weöres Sándor-estje – Radnóti Színház
Mezítláb suhan a színre az előadó. Mint egykor a varázslók az anyaföldet, talpa alatt érzi a színpadot, de libbenő lépéseivel mintha az univerzumban körözne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ISTENTŐL ELHAGYATVA Euripidész: Oresztész / Radnóti Színház
Kétarcú Euripidész tragédiája, s kétarcú Horváth Csaba előadása is, csak éppen másként. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
SZÍNHÁZ ALUL-FELÜL… Mohácsi István – Mohácsi János: A csillagos ég / Radnóti Színház
A rongyos élet néha tényleg édes, mint a méz, vagy legalábbis annak tűnik. Mert azt azért lehet sejteni, hogy ha egy Mohácsi-darabban a nem a legszebb napjait élő színtársulatra rászakadni készül a világhír, annak nem lesz jó vége… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
NEM A LÁTSZAT CSAL Alekszandr Osztrovszkij: Farkasok és bárányok / Radnóti Színház
Az 1875-ben íródott darabból a címén kívül minden szó ütőképes. Annak magyarázgatását ma már nyugodtan el lehetne hagyni, hogy farkas, bárány, tyúk, galamb, netán kutya vagy egyéb jelképes állati minőségében csal, harácsol, sikkaszt, hamisít, mószerol-e az, aki teszi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.