Szamosi Zsófia

ÉLET ÉS AZ ÉLET VÉGE A SZÍNPADON
PanoDráma – Magyar Hospice Alapítvány: Nincs sírás, nincs semmi, avagy „Haló, itt egy emberről beszélünk!” / Radnóti Színház

Mindenki ismer olyat, aki ismer olyat, aki személyesen érintett. Ha még nem, valószínűleg fog. Esetleg maga is érintett. Ha most nem, hát még lehet. És ha nem így, akkor máshogy, de előbb-utóbb mindenkinek készen kell rá lenni. Az élet végéről, a daganatos betegségekről lehet dokumentumszínházat csinálni? Lehet. Érdemes. Kell. A PanoDráma mutatja, hogyan. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

A TENGERPARTRA KIFEKSZIK A TENGER
Én egy szemüveges kisfiú vagyok – Kék Művészügynökség

Nem előnytelen az egy óra húsz percet szünet nélkül felölelő előadás számára, ha szokatlan helyszínen vagy szokatlan időpontban játsszák. Ősbemutatóként a Művészetek Völgyében, később az Új Színházban és a TÁP Színház rendszeres játszóhelyén volt látható, aztán este tízes kezdéssel a Gödörben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez