Online mutatta be legújabb filmjét Hajdu Szabolcs. Mióta a saját színdarabjából forgatott Ernelláék Farkaséknál elhozta a Karlovy Vary filmfesztivál fődíját 2016-ban, leginkább színházban dolgozott. Főként saját darabjaival, bár legutóbb a Radnóti Színházban a Glóriát rendezte. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Szeptember végén, a Színikritikusok díjának átadója után beszélgettünk az egyik jelölt produkcióban szereplő színésznővel, Sárosdi Lillával. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Borsodi roma közmunkás asszonyok színházi előadást, ormánsági fiatalok fotókat és filmet készítenek az életükről, melyeket nemcsak a lakóhelyükön mutatnak be, hanem például a Trafóban is. A korszellemnek megfelelően talán nem árt mindjárt az elején nyilvánvalóvá tennünk: a Sajátszínház elnevezésű projekt egyike a norvégok által „pénzelt” veszélyes „politikai beavatkozásoknak”. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
Három nővér ül a Cseresznyéskertben egy Sirállyal, amely nyomokban Ivanovot tartalmaz. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A SAJÁTszínház csapata a most induló projektben integrációs közösségi művészettel, társadalomkutatással és a színház érvényességének keresésével foglalkozik ebben az évadban. A MU Káva stúdiójában megtartott esten az Elveszettek című előadás után a részletes programtervezet került színre, majd a projekt helye és ideje szerinti fókuszcsoportokban beszélgettek alkotók, kutatók és újságírók. RÉSZVÉTELI KRITIKA.
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Sárosdi Lilla A harag napja című előadás Erzsi nővérjeként van az első három között a legjobb női főszereplő kategóriában. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Új előadásában Schilling Árpád laboratóriumi körülmények között vizsgálja a nagy műgonddal kiválogatott, borítékolhatóan egymás torkának eső áldozatait. De a végén vajon a jobbik győz? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Cseppben a tenger, pars pro toto, csupa hétköznapi ember, sablonos történet, valóság, só – vagy amit akartok, és amit nem. Schilling Árpád színháza olyan tükör, amelybe annak is rohadt érzés belenézni, aki bűntelennek érzi magát abban, amiben élünk. Sem a tanú, sem az áldozat nem menekül. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
A Krétakör új előadása az időről szól: a Lúzer elszámolás a múlttal, leszámolás a jelennel. A jövőnek ezúttal nem osztottak lapot. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Hét éve annak, hogy Schilling Árpád a magyar színházművészet zászlóshajójának számító független társulat üzemeltetése helyett a színház intézményességének és társadalmi hatásának kritikai vizsgálata felé fordult. A párt című, nemzetközi koprodukcióban készült előadás a Krétakör ebben az időszakban készült munkáinak szintéziseként értelmezhető. KRICSFALUSI BEATRIX KRITIKÁJA.
A IX. kerületi Krétakör Bázis különálló épületrészeinek folyosóin a VALÓSÁG és LEHETŐSÉG szavak betűin át lépkedve közelítjük meg az est helyszíneit. A valóság-színház és a dokumentumfilm-bemutató a „lehetőség” térfelén zajlik, közte a koncert és kiállítás a „valóságban”. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Csábító a lehetőség, s hozzá tán még stílszerű is lenne gonzóval elviccelni Vágvölgyi B. András alkotását. A szikár tárgyalásmód ezúttal mégis célravezetőbbnek tűnik: a Kolorádó Kid öntetszelgő, komoly, rossz film. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.